Folia archeologica 20.

Patay Pál: Bronz szitula a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

M PATAY PÁL A talán Tiszanagyfaluról származó szitula a díszítése révén egészen különleges helyet foglal el a hajdúböszörményi típusúakon belül, hiszen azok legfőbb motívumai, a napkorong és annak kétoldalán elhelyezett madárprotomapárok hiányzanak róla. Kivételt ez alól az eddig ismertek közül csak az állítólag Nagyváradról származó szitula képezett,

1

3 azonban ennek minden figurális motívumot nélkülöző díszítése sem azonosítható a mi példányunkéval. Mégsem egyedülálló darab a tiszanagvfalusi. A T. Sulimirski által ismertetett kelet-galíciai Niedzieliska-ról származó bronzleletben is találunk a mi példányunkéval szinte azonos díszítésű szitulatöredékeket. Ezek bronzedényből származó voltát Sulimirski ugyan felismerte, mégis úgy vélte, hogy az edény nem rekonstruálható, sőt még az sem állapítható meg, hogy milyen típusú volt.

1

4 A töredékeket bemutató ábrákat szemügyre véve találunk egy 3 összeillő darabból álló nagyobb részletet, amelynek egyik oldala mentén szegecslyukak sorakoznak (4 lyuk épen maradt, egy ötödik is volt, de ez két töredék törésvonalában kiszakadt). Ezek a darabok egy szitula palástlemezének jobb szélét alkották. A lyukakon keresztülütött süllyesztett fejű szegecsek a palást másik lemezével fogták össze a fenti töredékeket. Az egyik töredék szélén, a lyuksorra merőlegesen hornyolatokat is láthatunk. Felettük már a kihajló, rövid nyak következett (3. ábra 4). A három darab két nagyobbika közötti hiányzó részen volt felerősítve a szitula térdszerűen megtört rúdfüle. Bár a fülek nem maradtak meg, egy további töredéken az egyiknek a nyoma 3 szegecslyukat körülvevő ovális folt alakjában jól észlelhető (3. ábra 2). (E töredéket Sulimirski téves beállításban illesztette az előzők közé. Helyesen szemlélni 90°-0S elfordítással tudjuk, ahogy az ábránkon is közöljük.) Ezen a töredéken a fül talpának nyomát trébelt pontsor veszi körül. Nagyobb, lencseszerű dudorok is sorakoznak vele párhuzamosan. Hasonló díszítés található egy másik, az edény oldalából származó töredéken is (3. ábra 3). (E töredéket Sulimirski a belső oldala felől mutatta be; ábránkon annak tükörképét adjuk.) De ugyanezt megfigyelhetjük egy harmadik töredéken is (3. ábra 1). Itt azonban egy másik díszítőelem is látható : sűrűn elhelyezett, szinte vonalnak ható, trébelt pontok szögben megtört, ferde soraival kitöltött sáv húzódik végig rajta. (Ezt a töredéket K. Zurowski is bemutatja.

1

5 A többi kisebb töredéken a közölt ábrák alapján nem észlelhető díszítés, vagy valamilyen, a szitula alkatára, felépítésére utaló különösebb jel. A fenti töredékekből a Niedzieliska-i szitula díszítése nagyjából rekonstruálható : alapjában véve azonos volt az a mi fentebb leírt (talán Tiszanagyfaluról származó) edényünkével. A különbség mindössze annyi, hogy hiányoznak róla a lelógó háromszögek. A hajdúböszörményi típusú szitulák alak és felépítés tekintetében igen egységesek. Úgyszintén abban is, hogy kivétel nélkül díszítettek, sőt általában a díszítés elrendezése és a kivitelezés technikája is azonos rajtuk. Mindez arról tanúskodik, hogy a hajdúböszörményi szitulatípusnak szűkebb körben kellett kialakulnia. 1

3 Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1911. évi állapotáról. 37., 4. kép. 1

4 Sulimirski, T., Brq.zowy skarb z Niedzielisk, pow. Przemislany. Swiatowit 17(1936-37) 255., 264., II. t. 8., III. t. 7. 1

5 Zuroivski, К., Zabytki br^zowe z mlodszej epoki brazu i wczesnego okresu zelaza z dorzeczu górnego Dniestru. Przeglad Archeologiczny 8(1948-49) 203-204., LVII. t. 8.