Folia archeologica 20.
Patay Pál: Bronz szitula a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében
BRONZ SZITULA 15 A díszítések mintázatára a nagyváradi, tiszanagyfalusi (?) és Niedzieliska-i példányokétól eltekintve jellemző a napkorong és annak kétoldalán helyet foglaló madárprotomapárok jelenléte (madárbárka). Tüzetesebben vizsgálva azonban azokat, észrevehetjük, hogy részleteikben, a felhasznált mintaelemek tekintetében közöttük is akadnak különbségek. De azt is megfigyelhetjük, hogy egyes mintaelemek korrelációban állanak egymással, nemkevésbé, hogy általában a lelőhely is determinálólag hat a mintaelemek kiválasztásában (4. ábra). így mindenekelőtt is van a hajdúböszörményi típusú szituláknak egy csoportja, amelynél a díszítés koncepció és kivitelezés tekintetében szinte azonos. E csoport vezérleleteként magát a névadó példányt említhetjük meg, és a reá jellemző sajátosságok a következők: a dudor- és pontsorokban a trébelt dudorok (pontok) méretei mindössze 2 nagyságrendet képviselnek. Nagyobb, lencseszerű, az edény falának síkjából éles töréssel kiemelkedő (és nemcsak egyszerűen kidomborodó) dudorok e szitulákon sorokatnemalkotnak, ilyenek egyedül a napkorong közepén, a madárprotomák (ill. a napkorong és a protomák) között, de csak egyesével találhatók. Igen jellemző még az is, hogy a madárprotomák nyakán folyamatos dudorsor halad végig, egészen a fejig. A hajdúböszörményin kívül e csoportba tartozik a nyírlugos-szennyespusztai, a sényői, továbbá az Unter-Glauheim-i, 1 6 és a 2 Granzin-i példány. 1 7 Az előbbiek lelőhelyének egészen szűk, mintegy 50-55 km átmérőjű körön belüli előfordulása arra a feltevésre késztette a kutatókat, hogy ezek a szitulák ugyanazon bronzművesség (esetleg azonos mester) művei és helyben, azaz a Felső-Tiszavidéken készültek. Továbbá, hogy az utóbbiak szintén ennek a bronzművességnek kereskedelem útján távoli vidékre jutott termékei. Ezt a feltevést alapjában véve magunkévá is tehetjük. A felsoroltakon túlmenően ennek a bronzművességnek tulajdoníthatjuk az újabban előkerült mezőkövesdi szitula, nemkülönben a madárprotomás díszítése révén kultikus tartalmában is szorosan a szitulákhoz kapcsolódó tiszavasvári 1 6 A szitula díszítésének leghitelesebb ábráját lásd: Miiller-Karpe, H., Beiträge zur Chronologie der Urnenfelderzeit nördlich und südlich der Alpen. (Berlin 1959) 169. t. 3. 1 7 Sprockhof/, E., Zur Handelsgeschichte der germanischen Bronzezeit. (Berlin 1930) 89-90., XXIX. t. a.
