Folia archeologica 18.

Kalmár János: Hunyadi Mátyás bécsi hadseregének pajzsai

HUNYADI MÁTYÁS HADSEREGÉNEK PAJZSAI 155 kapták, bárhol hajlandók voltak szolgálatra. Ennek az állapotnak volt az eredménye, hogy a következő évtizedekben Közép-Európa csataterein mindenfelé megtaláljuk a kiváló cseh zsoldos csapatokat. Hadi jártasságuk miatt megbecsültek és keresettek voltak ezek a kemény hadi iskolát megjárt zsoldosok. A cseh katona java zsoldos gyalogos volt. Ez a gyalogság csak tömegben, csak egységes vezetés és erős fegyelem alatt volt képes igazán érvényesülni. A zsoldos hadsereg pajzsos és páncélos, vértezett gyalogsága védelmi elemet jelentett. Ez a gyalogság fal módjára vette körül a közbezárt harcosokat, puskásokat. A felállított pajzssor mintegy körülbástyázott erősséget jelentett, a csapatok köré védelmi övezetet vont. A PAVÉZÉK MEGCSONKÍTÁSÁNAK PROBLÉMÁJA A pavézék első vizsgálata alkalmával mindenekelőtt feltűnik, hogy az alsó részük, amely a földbe szúráshoz alkalmas csúccsal volt kialakítva, egytől egyik le van fűrészelve. A lefűrészelés durva módon történt és nem egységesen. Feltehető tehát, hogy nem egyazon időben és nem egy műhelyben történt. Azonnal szembetűnik már az első látásra, hogy egyes pavéze példányok alja egyenesre, másoké ívben lett lefűrészelve. A sarkok félkörívben vagy pedig ferdén haladó egyenes síkban vannak megcsonkítva. Sok példányon nemcsak a keret díszítése és mintázatai, hanem a díszítő ábrázolás elemei is le vannak fűrészelve. Önként felvetődik az a kérdés, mikor és milyen célból történt a pavézék megcsonkítása. Bécs Város Történeti Múzeuma vezetőségének álláspontja szerint a pavézék alsó szintjének lefűrészelése a XIX. század folyamán történhetett, egy új kiállítás rendezésével kapcsolatosan. Ezen feltevést támasztaná alá E. Apfalterer: Civicum augustae Vienensium armamentarium etc. Dissertatio. (Wien 1740.) c. munkájában szereplő metszet, amelyet W. Kolb készített a bécsi polgári Hadszertár kiállításának trófeáiról.

3 Walter Hummelberger szerint ma már meg nem állapítható időpontban fűrészelték le a pajzsok alját, lehetséges, hogy a XIX. század elején, egy kiállítás rendezésével kapcsolatban.

4 Hummelberger átvizsgálta a múzeum raktárait, de a lefűrészelt pavéze részleteknek nem akadt nyomára. Denkstein ezen pavézékről szóló dolgozatában ugyancsak a XVIII—XIX. századra teszi a pavézék lefűrészelésének időpontját.

5 Az említett Apfalterer-féle disszertáció metszetén, a Hadszertárban, az erkély alatti sisakos-mellvasas trófeák alatt látunk egy-egy pavézét, hosszan elkeskenyedett alsó végződéssel, pikkelyesen festett díszítéssel. Az ábrázolások alapján két eshetőség merül fel. Apfalterer még eredeti hosszukban, a lefűrészelés előtt rajzoltatta le a pavézéket, vagy pedig már lefűrészelt aljú példányokat, rekonstruálva, feltételezve, hogy ekképpen végződhettek. Véleményem szerint az ábrázolt pajzsokat nem lehetett a földbe szúrni, azoknak eredetileg valóban hegyben kellett volna végződniök. Az ábrázolt pavéDas Wiener ... 1. kép. 4 Uo. 11. 5 Denkstein, V., Pavesen böhmischen Typs im Historischen Museums der Stadt Wien. Sbornik Praci Fil. Fak. Brnenské Univ. F 8 (1964) 126.; Ua., Pavézy ceského typu III. Sbornik Nár. Mus. Praha 19 (1965) 93.