Folia archeologica 18.

Gedai István: A gyönki XIII. századi éremlelet

A GYÖNKI ÉREMLELET 145 I,25 g. Átm.: 19,4—21,0 mm. AQVIL a könyvben: PI-LI 0.96 g. Átm.: 17,2—19,0 mm (megnyírt) II. Piligrim pátriárka. Aquileia. 2db B. Köln 32. Häv. 608. Е/

.. ANCTACOLO ... H/+ THEODER 1,52 g. Átm.: 17,8—17,9 mm (megnyírt?) Е/olvashatatlan H/+T VZ 1,16 g. Átm.: 17,4—17,5 mm (megnyírt) E/+SAN ....ACO Н/ EODERI 1,05 g. Átm.: 17,5—17,8 mm (megnyírt) 1. Dietrich kölni érsek (1208—1212). Köln. 3 db Magyarország területén friesachi éremlelet nem ritka. A XIII. század első felében főként a salzburgi érsekek, karinthiai, andechs-merani, és steier hg.-ek, aquileiai pátriárkák jó minőségű denárai elárasztották a Kárpát-medencét

2 és a pénzforgalomban döntő szerepet játszottak. A friesachi dénárok magyarországi előfordulása fő vonalakban tisztázott. Magyar részről — a leletközléseken kívül — Réthy László mutatott rá a friesachi dénárok hatására,

3 László József elterjedésével és annak okával foglalkozott,

4 Hóman Bálint pedig kutatást összegezően állapította meg a friesachi dénárok magyarországi szerepét.

5 A kutatást az osztrák kutatók — Arnold Luschin Ebengreuth és Egon Baumgartner, akikhez Wilhelm Fritsch csatlakozik — vitték előre, és az ő érdemük, hogy valamelyest világosan látjuk a friesachi dénárok kérdését. Luschin összeállította a friesachi dénárok corpusát/' amelynek kormeghatározását, verdehelyeit Baumgartner helyesbítette, finomította.

7 A verdehelymeghatározások azonban nem tekinthetők véglegesnek. Az eddig megállapítottakon kívül minden bizonnyal még több — legális és illegális — verde létével kell számolnunk. Ugyancsak a jövő kutatásának feladata a pontosabb kormeghatározás egy kibocsátó veretein belül is. A kérdések megoldása szempontjából a gyönki lelet nem egy a sok friesachi éremlelet közül. Az eddig előkerült leletek elrejtésének idejét ugyanis — egy-két kivétellel — a tatárok betörésével kellett kapcsolatba hoznunk. Csupán az esztergomi

8 és kiskunlacházi

9 leletek tekinthetők biztos XII. századiaknak. Talán még a csomorkányi leletet

1

0 lehet korábbinak tekinteni, mert a friesachiakkal együtt volt IV. István rézpénz és hajkarikák ugyancsak a XII. század végére utalnak. 2 Gedai /., Kontakty handlowe wegier w XI—XIII w. w swietle znalezisk monet. Wiadomosci Numismatyczne 1965:2. 75. 3 Réthy L., Corpus Nummorum Hungáriáé. I. (Bp. 1899) 26. 1 László J., Történelmi Szemle 1915. 229—240. 5 Hóman В., Magyar pénztörténet. (Bp. 1916) 289—314. e Luschin—

Ebengreuth, A., Friesacher Pfennige. NZ 55 (1922) 89—118., 56 (1923) 33—146. 7 Baumgartner, E., Die Frühzeit der Friesacher Pfennige. Carinthia I. 142 (1952) 255—286. ; Ua., Das Eriacensis-Gepräge und seine Beischläge. NZ 23 (1935) 67—88. ; Ua., Die Blütezeit der Friesacher Pfennige. NZ 73 (1949) 75—106. ; 78 (1959) 14—57. ; 79 (1961) 28—63. " Király F., FA 7 (1955) 127—140. ,

J Huszár L., FA 12 (1960) 183—190. 1

0 Nagy G., Arch. Ért. 33 (1913) 273. 10 Folia Archaeologica