Folia archeologica 17.

† Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1848–1944

298 FEJŐS IMRE A Tanácsköztársaság 133 napos uralma nem hagyott időt a Nemzeti Múzeum átszervezésére. A népművelés érdekében csak annyi történhetett, hogy március végétől a délutáni órákban is megnyíltak a kiállítási termek, és hetenként háromszor tárlatvezetéseket rendeztek. Végül az is hozzátartozik a történelemhez, hogy a korszerű terv kidolgozóit, Kenczler Hugót és Supka Gézát a Horthy-rendszer állásvesztésre ítélte. A NEMZETI MÚZEUM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT ( I 920 — I 944) Látszólag a kultuszkormányzat soha ennyit nem törődött a múzeumüggyel, mint a Horthy-korszakban. Rövid időközzel, nagyszámú rendelet kíséretében, két múzeumi kodifikációt iktattak törvénybe, de a költségvetések még az elemi szükségleteket sem biztosították. A húszas évek elején az évi költségvetés a fűtésre sem volt elegendő, 1924-ben a Régiségtár gyűjteménygyarapításra 538 pengő 40 fillért kapott, 1924 és 1928 között ásatásból 488 darabból állott a gyarapodás. 1932-ben tragikomikus összeget, 87 pengőt fordítottak ásatásra. Ilyen tempójú költségvetésileg biztosított gyarapodás mellett nem csoda, ha a főigazgató úgy képzelte, a harmadik emeleti padlástér egy részének raktárrá való kiépítésével „a gyűjtemények méltó elhelyezését mindenesetre évtizedekre" biztosította, — és nyugodtan elfoglalta a főigazgatói lakást. A Régészeti- és Eremtár csak 1926-ban vált szét Régészeti, Történeti és Éremosztállyá, és ekkor kezdődött ez osztályok anyagának önálló leltározása. Addig késlekedtek, amíg a mostohagyereket, a néprajzi gyűjteményt, a romladozó városligeti Iparcsarnokban egy hatalmas vihar tönkretette, s csak aztán került a Könyves Kálmán körúti mai helyére. 1936-ban úgy, mint azt két évtizeddel előbb, a Tanácsköztársaság idején tervezték, a Régészeti, a Történeti osztályokból és az Éremtárból, valamint a Történelmi Képcsarnokból végre megszervezték a Történeti Múzeumot ; önállósították a Természettudományi Múzeumot és a Széchényi Könyvtárat. Az Iparművészeti és Néprajzi Múzeumot viszont megfosztották önállóságától és a Történeti Múzeum osztályaivá degradálták azokat. Ezekkel az átszervezésekkel egyidejűleg átformálták a múzeum szellemi irányvonalát is. Amíg a Nemzeti Múzeum alapításától fogva az egyetemes nemzeti műveltséget kívánta szolgálni, és egyre öntudatosabban a népművelést tartotta egyik fő feladatának, most Klebelsberg Kunó, a körültömjénezett kultúrpolitikus egyik beszédében nyíltan hirdette, hogy a nép fiai éretlenek a múzeumok kincseinek megértésére és élvezésére, a múzeum főigazgatója pedig székfoglaló beszédében azt bizonygatta, hogy mellékes cél a népművelés, mert a múzeum valódi hivatása a „tiszta tudomány" művelése. Kiállítások rendezésével így nem sokat bíbelődtek. Negyedszázad alatt a Nemzeti Múzeum mindössze három állandó kiállítást rendezett. Az elsőnek munkálatai 1914—1925-ig húzódtak, felállításának első évében összesen 42 839 látogatója akadt. 1938-ban nyíltak meg az átszervezett gyűjtemény régészeti és történeti kiállításai.