Folia archeologica 17.

† Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1848–1944

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE 291 99. ábra Xantus Jánost 1872-ben kinevezték a néprajzi osztály vezetőjévé. Első darabjait az etnográfiai gyűjteménynek még Reguly Antal hozta az Ob mellől. Tengerentúli tárgyakkal Duka Tivadar és Xantus János gyarapították emigráns korukban. Igazi jelentőségre Xantus kelet-ázsiai expedíciójának eredménye emelte. De valódi hivatását, a magyarországi népek etnográfiájának gyűjtését, Herman Ottó és Jankó János vezetésével találta meg. A Régiségtár nagy triásza közül Rómer még az intézmény kötelékében léte előtt, mint az 1867. évi párizsi világkiállítás miniszteri biztosa, a múzeum archeológiai anyagának bemutatásával szerezte meg a tár első nagy sikerét. A rendezés nagy ezüstérmet kapott és kivívta a tudósvilág elismerését. Még nagyobb eredmény volt, hogy 1876-ban Rómer indítványára Pesten került sorra a Netnzetközi Ősrégészeti és Antropológiai Kongresszus. Erre az alkalomra installált kiállításon összegyűjtötték az egész ország, sőt részben a külföld magánkézben levő régészeti anyagát is. Közülük sok darab a gyűjteményben maradt. A kiállítás és a kongresszus alkalmával megjelent kiadványok végleg megalapították a magyar archeológia nemzetközi hírnevét. Rómer és munkatársai 1870-ben nyitották meg az állandó régészeti kiállítást. A rendezés az akkor modernnek számító tipológiai szempontok szerint történt. Hosszú sorozatokat mutattak be egy-egy emléktárgy önállónak vett fejlődéséről. A rendezés alkalmával végre helyet találtak az immár 600 darabra