Folia archeologica 17.

† Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1848–1944

290 FEJŐS IMRE A DUALIZMUS KORÁNAK MÚZEUMA ( 1867—1918) A kiegyezés határkövet jelent hazánk, s a Nemzeti Múzeum történetében. Kulturális ügyekben a félfeudális dualista rendszer eléggé szabad mozgást biztosított. Két évtizeden át európai műveltségű és haladó gondolkodású férfiak töltötték be a kultuszminiszteri tárcát: Eötvös József, Pauler Tivadar és Trefort Ágoston. Jóvoltukból az évi költségvetés 1868—71 között 67 ezer forint fölé emelkedett. Rendezték az alkalmazottak üzetését és 35 főre emelték azok létszámát. Végleg pótolták az épület hiányosságait (99. ábra), gőzfűtést vezettek be, és attól fogva egész éven át látogathatók voltak a kiállítások. Megtörtént a termek bebútorozása. Most készültek el a lépcsőház freskói. Lötz Károly ecsetje alól kerültek ki a tudományt és művészetet jelképező mennyezetfreskók, míg a faliképek Than Mór alkotásai. A korridor két oldalának frizei közül a magyar nép őstörténetét ábrázoló sorozat Lötz — I. István korától történetünk művelődésének főállomásait bemutató képsor Than műve. Ugyancsak tőle való a díszterem bejárati falán a múzeum alapítását és a 48-as országgyűlést megörökítő freskó is. Azonban a dísztermet 1902-ig a főrendiház ülései vették igénybe (100. ábra), a főlépcsőt lezárták a közönség előtt. Még a korszak első éveiben megtörtént az alkalmazottak esedékes őrségváltása, mégpedig nemcsak személyi, hanem a múzeumvezetés, a tudományos munka módszerének tekintetében is. Az alapítástól lefolyt fél évszázad a gyűjtés, a megóvás korszaka volt. Ezt a munkát a múzeum tisztviselői a legnehezebb viszonyok között is becsülettel elvégezték. Működésük alatt a bécsi világkiállítás alkalmából kiadott statisztika szerint 1872-re az Érem- és Régiségtár 90 ezer érmen kívül 4038 őstörténelmi, 383 egyiptomi, 3087 római kori, 568 népvándorlás kori emlékkel és 654 db fegyverrel bírt. Ezeket a gyűjteményeket az új generáció nemcsak mennyiségileg hallatlan módon emelte, hanem európai színvonalon fel is dolgozta. Az igazgatói széket 1869. március 4-én Kubinyi nyugdíjazásával Pulszky Ferenc (1814—1897) foglalta el (101. ábra). Egyik méltatója joggal hasonlította őt a reneszánsz univerzalisztikus szellemeihez. Politikai tevékenysége, irodalmi munkássága egyaránt számottevő része XIX. századi történetünknek. Lebilincselő egyéniség, szellemes társalgó, akinek múzeumbeli szalonja fogalommá vált a főváros értelmiségi köreiben. Archeológiai tudását úgyszólván gyermekkorában megalapozta, szakismereteit emigráns korában a világ legjelentősebb gyűjteményeinek tanulmányozásával tökéletesítette. Mellette Rómer Flóris (1815—1889) és 1870-től Hampel József (1849— 1913) a Régiségtár munkatársai. Az előbbi lankadatlan szorgalommal emelkedett a kor színvonalán álló kutatóvá, nagyszerű szervező tehetség és propagátor. Az egész országot meg tudta mozgatni a régészeti emlékek gyűjtésére. Nevéhez fűződik a vidéki múzeumhálózat kezdeményezése és a Régészeti Társulat alapítása. Kilencéves múzeumi szolgálata idején több magyar történelmi emlékkel gyarapodott a Régiségtár, mint előtte évtizedekkel. 1867 óta megszűnt a magyar föld leleteinek kötelező Bécsbe küldése. Ennek köszönhető, hogy az 1870—88 között beérkezett 150 lelet több mint 70 ezer darabszámra ment fel. Hampel a pozitivista régészettudomány szaktudósa volt. Fáradhatatlan munkával és csodálatos munkabírással egymaga elvégezte archeológiai emlékeink meghatározó, stíluskritikai és összehasonlító vizsgálatát.