Folia archeologica 17.

Szakács Margit: Pesti üzletek a századfordulón

282 SZAKÁCS MARGIT szemmel nézi az oly portékát, amelyet csinos, hozzáillő környezetben nyújtanak. Ha várnia kell, a vevő szeret kényelmes karosszékbe, vagy puha kerevetre eresz­kedni, amelyet bár otthonában nem szokott meg, de az üzletben megkíván, és nélkülöz, ha hiányzik. Az alatt az idő alatt, míg várnia kell, bírálva szemléli az üzlet berendezését, s keresi, hogy stílszerű, leleményes és modern-e. A rossz vi­lágítás zavarja, és otthon különben kőolaj lámpához szokott szeme az üzletben feltétlenül villamos világítást kíván. A mai felfogás annyira megy, hogy a vevő ha hosszabb időt tölt valamely üzletben, már egy kis szellemi táplálékot is megkíván, és másképp mint újsággal a kezében nem tud várni." 4 8 Az utolsó mondat kívá­nalma már az új igényt jelzi. Ügy véljük, képeink az itt lefektetett elveknek gya­korlati megvalósítását is tükrözik. A célszerű, ízléses berendezést illetően mind erre, mind az ellenkezőjére nyújtanak példát, de így is, vagy éppen ezért jól jel­lemzik a kereskedők erről vallott nézetét. A világításról megjegyzendő, hogy csak két üzletünk, a Dietrich és Huzella üzletek villanyvilágításúak. Ami a kényelmes­séget illeti, egy kivételével (Dietrich üzlet) mindenhol láthatók ülőbútorok. Mind­ehhez hozzátehetjük még, hogy képeink, főleg a hgurális felvételűek, a minden­napi életnek, az idézet által jellemzett hangulatából sokat rögzítettek. Azonos időben, azonos technikával készült képeink pontosabb időmeghatá­rozásához ismernünk kell közelebbről azoknak készítőit. A szerző nem ismeret­len, minden képen rajta van a szignatúra, sajnos datálás nélkül. A csak vezeték­nevét használó fényképész aláírását három képen a jobb alsó sarokban találjuk, a másik három képen bal oldalon. Négy esetben fehér temperával, kettőben feke­tével. Vágó Bertalan, a századforduló éveinek pesti műteremmel rendelkező fény­képésze. Műtermének megnyitására csak 1903-ban került sor, akkor is felesége, szül. Abrasits Borbála nevén, aki ugyanakkor, mint „fényképészeti üzlettulaj­donos" iparát bejegyeztette. 4 9 A műtermet a VII. ker. Murányi u. 8. sz. alatt nyi­totta meg. 5 0 Eddig ismert fényképei mind korábbi keletűek, a századforduló előtti évekből származnak. Teljes nevét elsőnek egy önálló albumon találjuk, amelyet a MÁV adott ki és a „Máramaros szigeti-körösmező határszéli vasút" címet viseli. 99 képből álló vasútépítési felvételeket tartalmaz. Datálva nincs, 1892—95 között készülhe­tett. 5 1 Az album, de más adat is arra utal, hogy ezekben az években nem volt ön­álló, hanem valamely intézmény, esetleg minisztérium szolgálatában állott. 32 E munkája alapján korai fotóriportereink közé is sorolhatnánk, de Vágó elsősor­ban táj- és városképi fotós volt. Több ilyen felvételét közli a szaklap 1897-ben és egyre rábukkantunk a Vasárnapi Újságban is. 5 3 Működési ideje az eddigi ismere­tek alapján 1892—1903 közé esik. Ismertetett képeink keletkezési idejét is hozzá­vetőleg erre az időre kell tenni. Kissé pontosabb meghatározást a cégek történe­tének ismeretében tehetünk. Egyik meghatározó dátumnak tekintjük 1894-et, 4 8 Schack В., (szerk.), A magyar kereskedő könyve. II. (Bp. 1907) 19. 4 9 Cégbíróság irattára. 5 0 FL. Tan. ir. III. 1677/903. 5 1 Lukács Béla kereskedelemügyi minisztersége idején (1892. VII. 16—1895. I. 15.) készült. 5 2 Zengg város tanácsának folyamodványa a m. kir. minisztériumhoz, „amelynél Vágó Ber­talan fényképész évi fizetést élvez". FL. Tan. ir. I. 19430. 5 3 Magyar Fényképészek Lapja. Г897. I. 130—131. VU 1897. 505. (Segesvár látképe).

Next

/
Oldalképek
Tartalom