Folia archeologica 17.
Szakács Margit: Pesti üzletek a századfordulón
PESTI ÜZLETEK 283 amikor a Dietrich és Gottschlig cégjelzés megszűnik és helyet ad a Dietrich és ha jelzésnek. Ugyanennek a cégnek egyik iparvédjegye, amely képünk üzleti áruján is leolvasható, 1893 végén lett bejegyezve. Ennél korábban tehát nem készülhettek a fényképek. A képen szereplő személyek viseletét is tekintetbe véve, főleg a női viseletet, kissé későbbre kell datálnunk. így a képek készítési évét 1898— 1902 közé helyezzük. Képeinkről a jelen esetben fel kell tennünk azt a kérdést is, milyen célból készültek és kinek a megrendelésére. Ami a megrendelést illeti, az első pillanatban olyan természetesnek látszó feltevést, hogy a kereskedő cég maga kezdeményezte az üzleti enteriőrök készítését, el kell vetnünk. Az ugyanis teljesen valószínűtlen, hogy az ország 15 üzlettulajdonosa, egy időben fordul ugyanahhoz a fényképészhez ezzel az igénnyel. Ehhez még hozzá kell vennünk azt, hogy a szerző ekkor műterem nélküli, s országos hírnévvel egyáltalán nem rendelkező fényképész volt. Mi sem indokolná tehát ezt a megbízatást a cégek részéről. S még egyet : ebben az esetben a képek a megrendelő cég tulajdonába kerültek, s maradtak volna. De a felvételek — más képanyaggal együtt — feltehetően a Kereskedelmi és Iparkamara tulajdonából származtak a Történelmi Képcsarnokba. Kézenfekvő lenne így az a feltevés, hogy a Kamara megbízásából készültek, esetleg más kereskedelmi intézmény készíttette. Arra a kérdésre, hogy miért éppen ezeket az üzleteket találták megörökítésre méltónak, a képek vizsgálata során próbáltunk választ adni. Mint a rövid történeti vázlatból is kitűnt, a legvagyonosabb pesti nagykereskedők, évtizedeken át virágzó és a kor igényeinek megfelelő belvárosi üzleteiről van szó. Az egyik ok tehát a „modern" pesti üzletek bemutatása. A válogatásban nem kis mértékben játsszhattak közre a tulajdonosok „érdemei", vagyoni helyzetük, közéleti szereplésük. Nem véletlen, hogy az öt közül három udvari szállító cím birtokosa, egy a vaskoronarend tulajdonosa (Schopper), gazdasági helyzetüket tekintve ketten virilisták (Édeskuty, Seefehlner). Az ilyen válogatás egyben a kereskedő burzsoázia „eminens" képviselőinek is bemutatása. Nehezebb választ adni arra a kérdésre, hogy milyen célból készülhettek a felvételek. Valamennyi azonos nagyítású, 50 X 60-as méret, kemény kartonra ragasztva. Lehet, hogy az illető kereskedelmi szerv hivatali szobáinak falait díszítette, esetleg kiállításra szánták. Bármelyik volt is keletkezésük oka, mindenképpen örvendetes egységes sorozatként való fennmaradásuk, mint öt kereskedelmi ág árusítóhelyeinek hiteles dokumentumai. 5 4 SZAKÁCS MARGIT 5 4 1966 februárjában a Nemzeti Múzeumban történt raktárrendezés során a felvételeket kiegészítő újabb, 18 darabból álló sorozat került elő. Ezek közül tíz budapesti felvétel, kettő ismeretlen helyen készült, hat vidéken. A fővárosi képek két csoportra oszthatók: üzletbelsők (6) és a Fővámház belső részletei. Az üzletbelsők egyike a cikkben ismertetett Schopper vaskereskedésről készült. Az ismeretlen helyű képek fogyasztási szövetkezetek raktárai. A többiek: Barcstelep, Fiume, Kisvárda, Miskolc, Nyíregyháza, Vöröstorony egy-egy kereskedelmi objektumát mutatja be. A felvételek zöme Vágó B. munkája, részben ismeretlen, illetve Funk és Erdélyi foto. Hogy más szerzők is közreműködtek a fényképek készítésénél, nem módosítja eddigi feltevéseinket s, hogy az újonnan előkerült képek keretezettek, a készítés célját is bizonyossá teszik.
