Folia archeologica 17.
Huszár Lajos: A pozsonyi garasok (1623—1624)
A POZSONYI GARASOK 203 A dénárok hasonló éremképekkel és feliratokkal készüljenek. A garas értéke 5 dénár és a dénárokból 100 darab tesz ki egy magyar forintot ősi szokás szerint. 7 E rendelet elég részletesen beszél tehát a pozsonyi pénzekről, de két lényeges felvilágosítással mégis adós marad. Egyik az, hogy noha kiköti a pénzek jobb ligáját, de nem szabja meg ezt a nehezebb pénzlábat, amit máshonnan sem ismerünk pontosan. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a forgalomban levő 2 y 2 latos finom körmöci aprópénzek ligájánál jobb kellett hogy legyen. Egy későbbi közvetett adat nyújt azért némi tájékoztatást erre vonatkozóan. Ugyanis 1624 novemberében a pozsonyi garasok beváltása alkalmából említi egy irat, hogy noha ezek finomsága valamivel jobb, mint a körmöci vereteké, mégis ezekből a dénárokból egy márkára 50—70 darabbal megy több, mint a körmöci dénárokból, minthogy az utóbbiak nehezebbek. Tehát márkánként 50—70 dénár a különbség a pozsonyi veretek rovására. 8 Másik hiány, hogy nem jelöli meg a rendelet a P-P betűk értelmét. Nyilvánvaló, hogy az egyik P Pozsony város nevének a jele, a másik P feloldása azonban nem egyértelműleg kétségtelen. A megindult pénzverés időközben annyira előhaladt, hogy augusztus 16-án már a vereteket forgalomba lehetett bocsátani. 9 Ezzel kapcsolatban a pozsonyi kamara e hó 19-én felkérte a szepesi kamarát, hogy az alája tartozó megyéket értesítse a Pozsonyban vert garasok és dénárok forgalmáról. 1" Ezt követően augusztus 25-én nádori leirat is kötelezte a megyéket az új pénz elfogadására, melyekkel a leirat szerint a császár a nagy pénzbeli zavart igyekezett orvosolni és amely veretek jobbak mint a szomszéd országokban újonnan vert pénzek. 1 1 Ügy látszik, hogy tényleg bele is kerültek ezek az érmek a közforgalomba, mert az egyik korabeli elszámolás a többi forgalmi pénz között említi a pozsonyi vereteket is. 1 2 Az egykorú források ezután egyideig hallgatnak a pozsonyi verdéről és a pozsonyi veretű pénzekről, melyek csak 1624 elején kezdenek megint szerepelni a különböző iratokban, de most már nem éppen kedvező formában. Minthogy időközben lényeges változás következett a verde vezetésében, nyilván ezzel függ össze az írott források panaszkodó hangja. Ugyanis a verdének kincstári kezelésben történt üzemeltetése csak 1623 decemberig tartott, mert november 28-án megállapodás jött létre Balthasar Zwirner pénzverőmesterrel a bécsi, pozsonyi, morva és sziléziai verdék bérbevételére nézve, a megkötött szerződés szerint 1 évi időtartamra, havi 40 ezer birodalmi tallér bérösszeg fizetése ellenében. 1 3 Ez a Balthasar Zwirner a pénzrontási korszak jellegzetes figurája volt. 1620ban tűnt fel először, amikor a morva felkelők szolgálatában az olmützi pénzverdét vezette. Ezután császári szolgálatban különböző, főként sziléziai verdéket irányított, miközben Bethlen Gábor verdéit is igazgatta Oppeln—Ratibor hercegségekben. Noha különféle panaszok merültek fel működése ellen, a császár 16237 OL. Esterházy hg. Rep. 73. f. C. n. 11. et NB. — OL. Acta Publica 35.23. " Pech A., Alsó Magyarország bányamívelésének története. II. (Bp. 1887) 620. LXV. okmány. , J OL. Acta Publica 31. 53. 1 0 OL. Szepesi Kamara Litt. f. 14. п. 135. . . . super acceptatione pecuniae Hung, minutae et quinque denariorum hie Posony cusae . . . 1 1 OL. Thurzó lev. В. 1686. Protoc. p. 250. 1 2 Franki V.—Ráth K., Dallos Miklós politikai és diplomatiai iratai 1618—1626. (Esztergom I867) 113. 1 3 New aid, J., i. m.
