Folia archeologica 16.
Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról
HONFOGLALÁS KORI TARSOLYAINKRÓL 89 lője a benepusztai vereteknek, 4 7 — a középső díszítőtag kicsinyített mását pedig a szolnok—strázsahalmi leletek 4 8 között fedezhetjük fel. A karcolt és a vékony anyagba kissé belenyomott minta gyakorlatlan kezű ember munkájára vall. A térkitöltés egyenlőtlen volta, ferdesége, félrecsúszottsága azt mutatja, hogy a mintát előzetes tervezés és mindenféle szerkesztés nélkül rajzolták meg. A karcok mélysége egyenetlen, a vonalak nem folyamatosak és lendületből húzottak, hanem meg-megszakadnak, töredezettek, többször nekiindulok, itt-ott javítottak. Aligha készítette képzett ötvösmester, inkább maga a tarsoly tulajdonosa látta el mintával díszítetlen lemezét, felhasználva az élő mintakincset. Tűvel, vésőszerű eszköz sarkával, de akár késével is megrajzolhatta, vonalai inkább durvább, nehezen vezethető eszközre vallanak. A sekély árkú karcolatot nyilván úgy tette láthatóbbá, hogy festéket dörzsölt bele. A kétségtelenül nem idegen mester által készített rajz bizonysága annak, hogy a tarsolylemezek és más rangos ötvöstárgyak mintakincse meghonoscdott a nép körében. — Egészen más jellegű, nem díszítő szándékkal készült karcolt mintájú tarsolylemez a tiszanánai. 1958 tavaszán került elő az ottani homokbányában, egy 12—14 éves fiú 4 9 feldúlt lovassírjából. A sír leleteit Palágyi László helybeli református lelkész adta át Patay Pálnak, aki első ízben tartott ott helyszíni szemlét. Hitelesítését magam végeztem el, majd 1958-tól 1960-ig további 31 sírt mentettünk meg Szabó János egri muzeológussal együtt. 3 0 A temető feldolgozása folyamatban van, így itt az ásatások eredményeire nem térek ki, csupán a tarsolylemez fontosabb adatait közlöm: Ezüst tarsolylemez (26. ábra), vörösrézlemezből való hátlappal. Szélein: szemközt nézve jobb oldalt hét, bal oldalt hat domborúfejű ezüstszög, amelyeknek az erősítő lapon is átütött végeit elkalapálták. A tárgy hosszanti tengelyében, lenn és fenn, egymással szemben — csúcsos végükkel a lemez belseje felé fordított — levélcsokrot mintázó ezüstveretek. Három ellapított végű aklával vannak felerősítve. Ezekkel a veretekkel rögzítették a tarsoly függesztő-, illetve zárószíját. Erősen rongált darab, megtalálói addig hajlítgatták, míg csak középen ketté nem tört. Méretei : m = 9,8 ; sz = felül 6,2, alul 9 cm. A veretek sz = 2,1 ; h = 1,4 cm. A félgömbfejű szegek fejének átm = 6—7 mm. A tiszanánai lemez szembetűnően kisebb eddigi tarsolylemezeinknél, látszik, hogy nem felnőtt férfi, hanem serdülő ifjú volt a tulajdonosa. A fiatalon méltóságra lépő gyerekember részére készített, kifejezetten termetéhez méretezett darab lehetett. A Kárpát-medencében működő mesterre gyanakszunk, hiszen a legényke nem sokkal halála előtt lépett férfisorba, 5 1 és a lemezes tarsoly viselésére jogosító tisztét mindenképpen helyben — mint nemzetségének már teljes értékű tagja — nyerhette el (vö. a legifjabb fiúnak 5- a családban elfoglalt különleges helyzetével, 4 7 Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. XXXVI. t. 4 8 Uo. LXIV. t. i. 4 9 A váz nem- és kor meghatározását Nemeskéri Jánosnak köszönhetem. 5 0 Dienes /., Arch. Ért. 86(1959) 210.; Ua., Arch. Ért. 88(1961) 293. 5 1 László király törvényeiből kitűnik, hogy a 10 évesnél idősebb fiú számított teljes jogú családtagnak. Vö. Lás^IóGy., A honfoglaló magyar nép élete. 195, 197, 205, 219, 267. 5 2 Vladimirstov., В., Le régime social des Mongols. Le féodalisme nomade. (Paris 1948) 60, 67, 72.; A mongolok titkos története. 141, 186. (a 3., 269. szakaszokra vonatkozó jegyzetek). Otcsigin = „a legfiatalabb fiú, a családi tűzhely őre és örököse"; Tagányi K., A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. (Bp. 1919) 77—7<).', László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. 205—208, 219.; Ua. ; Arch. Ért. 77 (1950) 140.; BarthaA.—Erdélyil., Arch. Ért. 88(1961) 69.
