Folia archeologica 16.
Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról
90 DIENES ISTVÁN öröklési előjogaival). A temető keltezésétől függetlenül is valószínűsíthető tehát, hogy tarsolylemezére itt kellett szert tennie, és az nem a magyarság megelőző szállásterületének műhelyeiből származik. A lemez hosszanti tengelyének két végén — ahol egyes tarsolylemezeken kis rozetták ülnek — itt egy-egy levélcsokor alakú veret kapott helyet. Öt ugyanilyen palmettás veret került elő tarsolylemez kíséretében az eperjeskei 2. sírból. 53 Ezek talán a tarsoly függesztőszíjára lehettek szerelve, de az is elképzelhető, hogy közülük kettő eredetileg szintén a lemezre volt verve, az erősen töredékes tarsolylemez fényképe 5 4 alapján lehetetlen ezt eldöntenünk. Az eperjeskei tarsolyok szerelését végző mesterben mindenesetre megvolt a törekvés, hogy magát a tarsoly függesztőszíját is a borítólemezre kerülő veretekkel díszítse: a 3. sírból való tarsolylemezen 5 5 látható rozetták megfelelőinek 5 6 aligha lehetett más rendeltetésük, mint a függesztőszíj ékítése. A tarsolylemez rozettáival megegyező — nyilván a függesztőszíjról való — veretekre 5 7 bukkanunk a kenézlői temető 28. sírjában is. Hasonló szerepet tulajdoníthatunk a Szmolenszk környéki Gnyezdovóban talált — a tiszanánaiak megfelelőinek tartható -— kis palmettás vereteknek. 5 8 E darabokat eredetiben is tanulmányoztuk, és így alapos a gyanúnk, hogy a 10 veretből álló készlettel egy lemezborítás nélküli -— legfeljebb egyetlen záróverettel ellátott — tarsoly függesztő-, illetve zárószíját verték ki. Nagy a valószínűsége tehát, hogy a tiszanánai tarsolylemezre végeredményben az egyszerűbb bőrtarsolyok zárószíján alkalmazott vereteket erősítettek. Szerintünk a több tarsolylemezen látható, a palmettás veretek helyén szereplő rozetták is eredetileg a tarsolyok zárószíjának ékítményei voltak, és úgy kerültek át a tarsolylemezekre. Az oroszföldi párhuzam alapján lehetséges, hogy a már helyben készült tarsoly szereléséhez kereskedelmi úton szerzett vereteket használtak fel, bár az általánosan kedvelt, hazai anyagunkban viszonylag nagy számmal és többféle változatban előkerülő veretfajtát a mi műhelyeinkben is önthették. Ugyanezeket a vereteket például a levél alakú, ezüstből való szügyelődíszeken is megtaláljuk (Piliny-Leshegy, 5 9 Gádoros, 6 0 Gyomoré 1' 1). A tengelici leletegyüttes megfelelő darabja 6 2 is egy elkallódott szügyelődísz tartozéka lehetett, hiszen e tárgyak mind egyetlen — rozettás lószerszámkészlettel ellátott — női sírból eredhetnek (leletkataszterünk 6 3 nyilvánvalóan tévesen közli a tengelici honfoglalás kori emlékeket két címszó alatt). A fentiek is erősítik, hogy Fettich helyesen utalt a levél alakú 5 3 Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. LVIII. t. 2. sí Uo. LVIII. t. I. 55 Uo. LIX. t. 2. 5« Uo. LIX. t. I. 5' Fettich N.. Arch. Ért. i. h. 81., 54. kép 8, 9. 5 8 SziZ 0", V.l., Kurgani Szmolenszkoj Gubernii, Gnezdovszkij mogilnik bliz Szmolenszka.MAR 28. (S.-Peterburg 1902) III. t. 49. 5 9 Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. LXIX. t. 3. «» Uo. XCI. t. 126. 6 1 Börzsönyi A., Arch. Ért. 32(1912)217., b. kép 3.; Szőke В., Arch. Ért. 81(1954) XXVI. t. 7. 6 2 Hampel ]., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. II. (Braunschweig 1905) 549., 13. kép. 6 3 Fehér G.— Ery К.—Kralovánszky A., A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Rég. Tan. 2. (Bp. 1962) 77. (1095. és 1096. sz. lelőhely). — A tengelici honfoglalás kori emlékeket ugyan két részletben, de ugyanazon évben és ugyanazon személytől vásárolta meg a MNM. A régészeti napló utal is e tárgyak összetartozására. Az 51/1896 sz. tétel után bejegyezték: „1. R. N. 102/1896'', illetve a 102/1896. sz. tételnél utaltak az előzőre: „Alelet korábbi darabjait 1. 51/1896R.N. sz. a.".
