Folia archeologica 16.
Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról
HONFOGLALÁS KORI TARSOLYAINKRÓL 83 foglalkozott. Elsősorban Fettich Nándor eredményeit említhetjük, aki e művészet forrásaiként jelöli meg a Maeotis-vidéki hunkori fémművesség hagyományát, az arab művészet erőteljes hatását és az északi művészet befolyását. Ezek a hatások együttesen csak Levédiában érhették a magyarságot. 2 5 О kísérli meg a tarsolylemezek időrendbe sorolását is, és a geszterédi szablya egyik utólag pótolt, erősebb domborítással készült verete alapján megállapítja, hogy a domborúbban megmintázott lemezek lehetnek a későbbiek. Ugyanakkor szerinte a korai tarsolyok végtelen mintája helyébe a középpont köré szerkesztett díszítmény lép. 2, i László Gyula a sík és erősen domború minta között nem fejlődési fokozatot lát, hanem ezeket a síkban tartott textilmintázásra, illetve bőrdomborításra vezeti vissza, minthogy bizonyosan voltak textillel fedett és kivarrott, illetve cifrázóvassal díszített bőrtarsolyok. 2 7 Fettich hallgatólagosan egy műhelyt tételez fel, amikor a tarsolylemezeket fejlődési sorba állítja; noha bizonyos, hogy voltak különböző, egymástól függetlenül — ahogy László Gyula utal rá : eltérő mintaképek alapján — dolgozó, kivitelben, mintaszerkesztésben jelentős különbségeket mutató műhelyek, mesterek. 2.Karcolt mintájú tarsolylemezek Tarsolylemezeinket legutóbb Csallány Dezső sorolta díszítő rendszerük alapjáncsoportokba. 2 8 Az általa elpusztultnak vélt perbetei lemez dolgozatában a növényi mintás tarsolylemezek között szerepel, azóta — a lelet részletes feldolgozásával — kimutattuk, hogy e darab is díszítetlen, annyival még szerényebb is a többinél, hogy szegélyére csak laposfejű szegecseket vertek. 2i l Ugyanebbe a csoportba vonható a Csallány tanulmányának lezárása után előkerült tiszanánai ; i" és besenyőtelki 3 1 tarsolylemez. Egy további, Rétközberencsről való, „bőségszarú- és indamintá"-val díszített tarsolylemez(P) töredékéről maga Csallány Dezső adott hírt. 3 2 Itt most csak a díszítetlen felületű tarsolylemezekkel foglalkoznék, amelyek közül Csallány — nagyon helyesen — kiemelte a központi díszítésű lemezeket (Kenézlő 3. sír, Bashalom). El kell különítenünk még ettől az új példányokkal kiegészült csoporttól (Besenyőtelek, Kenézlő 14. sír, Kenézlő 28. sír, Perbete, Tiszanána, Tuzsér) — karcolt mintái révén — a kenézlői temető 28. sírjából (24— 25. ábra) való, illetve a Tiszanánáról (26—27. ábra) származó tarsolylemezt. Mindenekelőtt a kenézlői temetőkkel kapcsolatban kísérelnénk meg tisztázni egy régóta nyitott kérdést. A községhez tartozó Fazekas-zugban Jósa András 1913-ban 25 sírt tárt fel Kiss Lajos segédletével. 3 3 A sírok hat sorban voltak: nyugat felől egy teljesnek(P) vehető, 14 sírból álló folyamatos sor, majd ettől keletre még öt hézagos sorban, összesen 11 sír került elő. Jósa az utóbbi sorok hézagai 2 5 Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. 85—94.; Ua., Die altung. Kunst. 20—28. 2° Uo. il—16. 2 7 László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. 21—22., 33. j.; Ua., A honfoglaló magyar nép élete. 361. 2 8 Csallány D., Acta Arch. Hung. i. h. 282. 2 9 Diene s /., Arch. Ért. 86 (1959) 148., XXVII. t. 11. 3 0 Vö. 26. ábra. 3 1 Szabó J. Gy., Arch. Ért. 88 (1961) 293. 3 2 Csallány D., Arch. Ért. i. h. 239. 3 3 Jósa A., Arch. Ért. 34 (1914) 304 sk. 6*
