Folia archeologica 16.

Mócsy András: Poetoviói kőossuarium a Balaton-vidékről

POETOVIOI KÖOSSUARIUM А В A L А'Г О N - V I D É К R Ö L 45 sáv választja el a felület szélétől. Jól beleillik viszont emlékünk az Erna Diez által összegyűjtött és jellemzett poetovioi kőossuariumok (Aschenkisten)

8 csoportjába. Ezek a kőládák, amelyek a régebbi irodalomban gyakran tévesen mint gyermekszarkofágok szerepelnek, átlag 50 cm magasak, hosszú oldaluk átlag 100, rövid oldaluk átlag 60 cm széles. Rendszerint egész család, vagy legalábbis többen temetkeztek beléjük, s így bizonyos, hogy hamvasztásos temetkezések befogadására valók voltak. Egyik hosszanti oldalukon profilált keretben volt a felirat, amelyek két oldalán rendszerint, de nem mindig a szarkofágok figurális díszéhez hasonló kompozícióban álló alakok voltak. Minden esetben a Bacher-hegység (Pohorje) durva márványából készültek. Legnagyobb számban Poetovioból ismertek, ahonnan Erna Diez 25 darabot sorol fel. Ezen kívül még néhány délkelet-noricumi és délnyugat-pannóniai példányra is felhívja a figyelmet.

9 Nem kétséges, hogy ismertetett darabunk is ebbe a csoportba tartozik. Eredetét tekintve további érv lehet anyaga is, amelyet a poetoviói darabokéhoz hasonlóan a Bacher-hegység bányáiból nyertek, mivel közelebb ilyen márványelőfordulás nincsen. A poetovioi kőossuariumokat Erna Diez a II. század második és a III. század első felére keltezte, s ennek a mi darabunk sem mond ellent. Egy poetoviói műhelyből származó magyarszerdahelyi sírkővel kapcsolatban már felmerült annak valószínűsége, hogy Poetovio kőfaragóműhelyei szállítottak a Balaton vidékére is sírköveket.

1

0 Ez a szállítás a Poetovio—Aquincum közötti diagonális úton bonyolódott le,

1

1 amely a Balatonnak mind északi, mind déli partvidékén hagyott nyomokat maga után.

1- A poetovioi kőfaragóműhelyek hatása azonban ennél jóval keletebbre, Sopianae és Mursa kőemlékein is megfi8 Diez, E., Die Aschenkisten von Poetovio. JÖAI 37(1948) 151—174. 9 Egy feliratos kőossuarium ismert még Pápától délre Tapolcafőről is, 1. Lipp К., Arch. Ért. 7(1873) 218. és CIL III 10956. Ez méreteiben és díszítésében megfelel a poetovioi típusnak, mert magassága Lipp szerint kb. 79, szélessége 95, illetve 63 cm. A felirat két oldalán egy-egy „genius cum face inversa" (CIL x. h.) van kifaragva. Anyaga azonban rendkívül gyenge helyi homokkő. Jelenleg a veszprémi Bakonyi Múzeumban. 1

0 Mócsy A., FA 9(1957) 85 sk. 1

1 Uo. 87 sk. 1

2 Mócsy A., Pannónia. 664, 35—37. további irodalommal. Az út első szakaszáról legutóbb B. Bónis É., FA 14(1962) 229—31.