Folia archeologica 16.

Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802–1847)

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE 277 chia legnagyszerűbb építményéről, évszázadokra szóló emlékmű és műemlék emeléséről van szó, a nemzet műveltségalkotó akaratának megörökítéséről. A nádor a terveknek felülvizsgálására kikérte Pietro Nobile, a bécsi akadémia igazgatójának, a szigorú teoretikusnak és nagytehetségű építésznek véleményét és ő maga is valódi hozzáértéssel alapos vizsgálatnak vetette alá Pollack terveit. Költségkímélés okáért el kellett hagyni az épület márványburkolatát és szobordíszeit. Csak a timpanon háromszögébe került Rafael Monti müncheni szobrász Pollack fogalmazása szerint készült csoportozata. Középen Pannónia nőalakja trónol, két kezében egy-egy babérkoszorú, amelyeket jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal a Drávát szimbolizálja. Az eredeti terv ezek lábaihoz áru-bálákat akart tenni, jeléül a kereskedés és közlekedés szülte jólétnek. A nádor az utóbbiakat elmellőzte, mint amik nem tartoznak az épület rendeltetéséhez. A porticust Pollack szobrokkal és reliefekkel kívánta díszíteni. Helyüket a mostanáig látható üres fülkéket jóreménység fejében meghagyta, fedezetet azonban ezekre sem sikerült kieszközölnie. Hasonlóképp elmaradtak a főlépcső támfalaira szánt dioskur vagy szfinx szobrok s az azok helyébe 1848-ban tervezett kandeláberek. A hátsó, Pollack-téri frontra eredetileg a középhangsúly fokozására oszlopsor volt szánva. Nobile tanácsára ezt pillérekkel pótolták, félpillér vastagságú előreugrással, úgy, amint azt Pollack kívánta. A fundamentum ásásához a Hazai és Külföldi Tudosítások c. lap híradása szerint 1837. június 22-én fogtak hozzá. Bár az építkezést megzavarta Pest 1838-i árvíz-katasztrófája s a nyomában fellépő munkás- és anyaghiány és drágaság, — aminek következtében a kőművesek közt sztrájkmozgalom is keletkezett, — mégis aránylag rövid idő alatt befejeződött az építkezés. 1844 januárjában a főhomlokzat, 1847 júliusában az egész épület körül lebontották az állványokat. Kossuth a Pesti Hírlap önérzetes tudósításában köszöntötte a várost a Rákosmezejétől fogva uraló, nagyszerű alkotást és annak tervezőjét, aki a nemzet méltóságát kifejező eszméjét ilyen nemes alakban valósíthatta meg. A múzeum palotája nemcsak a régi Pest környező házacskái közül magaslott ki, maiglan fővárosunk egyik leghatalmasabb építménye. Téglalapja 109 X70 méter területet foglal el, főpárkány magassága a járdától 24 m, beépített köbtartalma 157 600 m

3. A Múzeum körúti nyolcoszlopos római stílű porticus 34,70 m széles és a szabad lépcsővel együtt 27,30 méternyire lép ki a homlokfal elé. A porticus nagyméretű, az athéni Erechteion mintájára készült kapuzata a pillérekkel három részre tagolt, 30 méter hosszú, 12 méter széles és 8 méter magas előcsarnoka vezet. Vele kapcsolatos a merész építményű, csaknem vízszintes boltozatú kerek előtér, amely a hozzá kapcsolódó benyílókkal napsütéskor tündöklő fényhatásaival mindig új meglepetést okoz. Padozatán néhány évtizede a balácai római kori villa mozaikpadlózata van elhelyezve. A csarnokból indul a 19,28 méter hosszú, 16,28 méter széles, háromkarú lépcsőzet. Két oldalán egy egy oszlopsorral karzatszerűen egybefoglalt nagyszabású helyiség, amelyet 1875 óta Lötz és Than falfestményei díszítenek. A főlépcsőn át a római Pantheon mintájára épült kupolás rotundába érünk. Ez 14,70 méter átmérőjű és 15,17 méter magas. A bejárat tengelyébe helyezett márványkeretű ajtó a díszterembe, a két oldalajtó a kiállítási termekbe vezet. A díszterem 31,92 méter hosszú, 13,75 méter széles és 10,11 méter magas,