Folia archeologica 16.

Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802–1847)

•272 FEJŐS IMRE érettünk a%on, hogy találtatott ma is oly nagy hazafi, ki nemzetünk pallérozására, anyai nyelvünk virágvására s hazánk történeteinek igaz ösméretére vezető útnak feltalálására, oly nagy áldozatokat teszén ..." Első közgyűjteményünk az alapítástól fogva bizonyára joggal viseli a Magyar Nemzeti Múzeum szép nevet. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KITELJESEDÉSÉNEK KORA (1804 —-I 847) Az új intézmény megalakulásával egyidejűleg a főkurátor — a nádor — a múzeum pénzügyi alapjának megvetését, állandó saját hajlékának felemelését, szervezetének kialakítását kívánta biztosítani. Már 1804-ben saját hatáskörében rendeletet bocsátott ki a hazai nyomdászoknak, hogy az általuk nyomtatott minden könyv egy példányát a Széchényi Könyvtárnak díjtalanul küldjék meg. 1812-ben az udvarnál sikerült kijárnia, hogy a hazánkban talált régiségekből, amelyeket addig kivétel nélkül Bécsbe szállítottak, a múzeum számára is lehessen egyes példányokat válogatni. Messzemenő tervei megvalósításához hozzájárult, hogy Grassalkovich Antal a múzeumépület céljára odaajándékozta a Hatvani utca (ma Kossuth Lajos utca) és a Kolbacher (Reáltanoda) utca közti telkét, amelyre Hild Józseffel megterveztette a múzeum leendő épületét. A gyűjtemények gyarapítására és pénzalapjának előteremtésére a nemességet igyekezett megnyerni, és ezért az 1807. évi országgyűlés elé terjesztendő emlékirat készítésével bízta meg Miller Ferdinándot. A Museum Hungaricum — a Nemzeti Gyűjtemények —• elintézése feltételei (Buda 1807) című latin—magyar szövegű elaboratum, a magyar muzeológia első tanulmánya, bevezető részében a nemzet becsületére hivatkozva a nagyvagyonúakat arról igyekezett meggyőzni, hogy „nemcsak magunk, hanem Hazánk hasznára is kelletik gazdagoknak lennünk, minden igazsággal is egy részét örökségünknek Hazánk magának kívánhatja". A családi kincstárak, képgyűjtemények haszon nélkül porosodnak, míg azok a múzeumnak akárcsak őrizetre átadva, az egész nemzet díszére és kultúrájának emelésére szolgálnának. Szükség van múzeumi pénzalapra a nagy optimizmussal húsz főre kontemplált személyzet díjazására és mindenekelőtt a múzeumépület felemelésére. A múzeumot „ezen Magyar Tudományoknak szentelt Oltárt" fel kell ékesíteni a hazánkat érdeklő könyvekkel és iratokkal, történetünk eseményeit, városainkat és várainkat bemutató ábrázolásokkal, híres férfiak képmásaival. Kerüljenek ide a magyar földön talált műemlékek és eszközök, az érmek és pénzek, a fegyverek és ötvösművek. Összefoglalóan : „A Nemzeti Gyűjteményes Tárháznak magába kell foglalnia mindazt, ami a nemzeti literatúrához (tudományhoz) tartozik". Ide számítódnak még „a három természet rendeiből" származó (az ásvány-, növény- és állatvilág), természettudományi és végül az ipartörténeti gyűjtemények. Láthatjuk, Miller és vele egyetértésben a nádor múzeumi gyűjtőprogramja is tökéletesen kimeríti a nemzeti múzeum fogalmát. Egyidejűleg és azonos célkitűzéssel világszerte csak a polgári alapítású British Museum szervezése volt folyamatban. A Museum Hungaricum bármennyire a kor színvonalán álló tanulmány volt, bármilyen ékes szavakkal hívta fel arisztokráciánkat Széchényi nemes példájának követésére, nem hozott kielégítő eredményt. Az országgyűlés szűkmarkúan a hadiadó minden forintja után mindössze egy garast ajánlott meg a múzeumi alapra,