Folia archeologica 16.

Fejős Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802–1847)

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETE 273 az építkezést jobb időkre halasztotta. Nem kísérelte meg azt sem, hogy rést ütve az 1777. évi Ratio Educationis alapelvén, — mely szerint ,,a nemes tudományok igazgatása" a felségjogok közé tartozik, — a maga hatáskörébe vonja az új művelődési intézményt. Ráhagyták azt teljesen a főkurátorra, az országgyűlés által is felkért József nádorra. A nagy gyűjtemények gazdái sem siettek a múzeum gyarapítására. A hédervári, európai színvonalú Viczay- és a Fejérváry gyűjtemény, a Brunswickok, vagy Festetics Sámuel képtára, sorra idegen kézre kerültek. Bécsben maradt az Esterházy képtár. 1820-ig a múzeumnak 231 ajándékozója közül mindössze 29, alig több mint 10 százaléka a műemlékeket birtokoló arisztokrata. Főleg a köznemesség, a városi polgárság és az értelmiség ajándékai gyarapították a gyűjteményeket. A iegelső ajándékozó Kindli Mátyás, pesti szűcsmester volt. Ugyancsak a vármegyék és városok, a nemesség és polgárság szervezetei és ezen rendek tagjainak magánfelajánlásaiból jött össze a múzeum-alap, amely 1816-ig 479 541 forintra ment fel. Esterházy Miklós herceg 1000 forintot, Lizsinszky András, Pest város expeditora ugyanannyit szánt az alapnak. Valero Tamás pesti selyemgyáros 1600, Kiss Antal egyetemi tanár 6000 forint adománnyal szerepelt. Széchényi példáját követte Marc^ibányi István, aki 1815. április 20-án kelt 18 Folia Archaeologica 112. ábra