Folia archeologica 16.
Mihalik Sándor: Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez
226 MI H ALIK SÁNDOR gyei párkányi járásban volt báthorkeszi birtokára a szobotisti újkeresztények közül kettőt áttelepíteni kívánt, és értük kocsikat is küldetett volna. 1 Két évtized múlva Lotharingiai Ferenc ennél lényegesen magasabb fokon és sokkal ésszerűbben hasznosította azt a kedvező, szerencsés adottságot, hogy az akkori ország nyugati és északnyugati részeiben még oly sok nagy képességű keramikus élt. Művészi kerámia készítésére határozza el magát, de már nem a Czoborék idejében űzött, a régi világ metódusaival. A korszerű gyártás érdekében ő maga is részt vesz a nyersanyagok felkutatásában. Elvesztett lotharingiai hazájából zseniális kerámiagyártó mestereket telepít át, akik által beavatva ő is részesévé válik a művészi máz titkának. A francia mintákra készülő áruk előállítására, művészi fajanszok ipari készítésére nagy gyárat létesít az egykori magyar Felvidéknek a Morva folyóval találkozó pontján, Holicson. A francia kerámiagyártás melegágyából szegődtetett néhány irányító szakemberrel s az Európa ezen keleti pontján toborzott helyi keramikusokból — Holicson — 1743-ban létrehozta a „magyar Lotharingiát". Azt az üzemet, amely nemcsak a legkorábbi, sorrendben a legelső fajanszgyár az egész Monarchiában, hanem amely a XVII. századi nagyszerű magyar művészi kerámiát — a XVIII. század első felében történt letörése és a provinciálissá satnyuló állapotából — ugrásszerűen ismét magasrangúra lendítette, a nyugati kerámia arculatára formálta át, a nyugati nagyvilág ízlésébe kapcsolta. Ezzel a kerámia szédületes változását teremti meg: a magyar kerámia is mind annak az átalakulásnak korszerű hű kifejezőjévé, tükrözőjévé válik, amely az ország életében és társadalmában végbement. A Nyugat-Európából Magyarországra átültetett és áttelepített francia fajansz holicsi gyártásával a magyar kerámia összhangba kerül nemcsak az ország, hanem az akkori egész Monarchia franciás szellemével, hozzásimult korszerű művészi ízléséhez és igényéhez, hozzá idomult az ország akkori feudális, pazar, nyugati pompájú fényűző életformájához. Az ország barokk kori társadalmának átváltozása befejezést nyer, és az új társadalom igényei kialakulásával a magyar kerámia történetének merőben új fejezete: a francia és más európai példákat, formákat és mintákat követő művészi fajanszok gyári úton történő, szériákban előállított korszaka kezdődik. I. A LÁNZSÉR-LAKOMPAKI PORCELÁNGYÁR A holicsi gyár a francia fajansz magyarországi életrekeltésével a barokk és rokokó tobzódó fényűzésében és káprázatában élő feudalizmus életét óhajtotta szolgálni. Az életstílussá vált későbarokk és a rokokó korában azonban nem sokáig maradhatott ennek egyedüli haszonélvezője Lotharingiai Ferenc, mert a feudalizmus előnyeit élvezők közül többen is részesülni akartak a művészi kerámiagyártásnak talán nem is annyira a gazdasági hasznot hajtó előnyeiből, mint inkább az erkölcsi dicsőségéből. Újabb nyomok bukkannak elő, hogy lassankint egyre többen kívántak versenyre szállni Lotharingiai Ferenccel. A versenyre kelők egyike Esterházy Pál Antal herceg, aki hatalmas birtokaival „kiskirálya" az akkori 1 Károlyi levéltár, Budapest. Levél és iratmásolatok: 4/A. Memoriale Bátorkeszi I722.szept. 22., 4. pont: „Ha Tajnaj (László)né Asszony resolválja magát ő Kegyelmével együtt Szobotiscsára kimenni s valamely két újkeresztényt akár házast akár nőtelent számomra szerezni, a kik Bokály kályhát új kerestyén munka kancsókat, korsókat és csészéket tudnának csinálni akár lakóul, akár conventióra egy két s több esztendőre szerezni és aláhozni."
