Folia archeologica 16.

Kovalovszki Júlia: A dobozi és bashalmi Árpád-kori faluásatások

I3ti KOVAl.OVSZKI JÚLIA falába vájták. Keményre taposott, 140 cm mélységű padlóján a kemence közelében tűzhely maradványát figyeltük meg. A 9. ház 4,20X3,50 m nagyságú volt, padlója mintegy 80 cm mélységben került elő. Fala a bolygatatlan szakaszán 35—40 cm magasságig maradt meg. 150 cm széles bejárata az ÉNy-i oldalon mutatkozott. Az épület belsejében nem találtunk cölöplyukat, csupán a bejárat közelében mélyedt egy kisebb gödör a padlóba. Feltehető, hogy az épület nem lakóház volt, ugyanis nem akadtunk benne sem kemencére, sem tűzhelyre. Az eddig megismert császárkori házak sok tekintetben hasonlóak az Árpádkori falvainkban feltárt földbeásott házakhoz. Méretük, mélységük nagyjából azonos. Abban is megegyeznek, hogy minden lakóházban kemence van. A kemencék is hasonlóak az Árpád-kori falusi házainkból ismert egyik kemence-fajtához. A ház falába vájták őket, feneküket pedig agyaggal tapasztották le. Egyik-másikának tapasztása alatt edény töredék-réteget is találtunk. A kemencéknek, épp úgy, mint az Árpád-koriaknak, valószínűleg nem volt füst elvezető nyílása. Áz 5. és 6. ház kemencéjének boltozata csaknem teljesen épen megmaradt, csupán a közepe volt beszakadva, de ezeken sem sikerült kürtőféle nyomait megfigyelnünk. Alapvető különbség volt viszont a házak tetőszerkezetében. Míg Árpád-kori házainknál ugyanis az ágasfák gödrét mindig a ház tengelyében találtuk meg, a bashalmi császárkori házaknak a sarkaiban bukkantunk cölöplyukakra.

1

8 Ügy látszik tehát, hogy ezeknek nem szelemenes nyeregtetejük volt, hanem más módon, esetleg a sarkokban álló ágasokra fektetett koszorúfák segítségével oldották meg a házak lefedését. Nyilvánvalóan az elütő tetőszerkezet miatt nem lehetett a kemencét az Árpádkorihoz hasonlóan a ház sarkában megépíteni, vagy ott a falba vájni. Ezért nyílott a császárkori házakban az egyik fal közepe táján a kemence szája. A feltárt szabadban levő kemence viszont minden tekintetben megegyezett a hasonló Árpád-kori kemencéinkkel.

1

9 A kemence no cm átmérőjű, kör alaprajzú. Fenekénél erősebben átégett boltozatának nagy része beszakadozott. Tüzelőteréhez a fenéknél mélyebb szintű előtér csatlakozott, amely a kemence szájától menetelesen emelkedett. Az eddig feltárt 29 verem közül — a leletek alapján — néhány méhkas alakút biztosan császárkorinak határozhattunk meg. A házakból és vermekből előkerült igen szerény leletanyag — főleg egy jellegzetes tálka

2

0— alapján a település korát a IV—V. századra tehetjük. Az Árpád-kori településmaradványok sorába földbeásott épületek, gabonásvermek és árkok tartoznak. Az I. és 8. házat (62. ábra 1, 8. ház) más hasonló korú faluásatásainkról ismert földházak közé sorolhatjuk. A 3,5 X3 m nagyságú 1. ház (64. ábra) padlóját 1,20 m mélyen találtuk meg. Falai azonban csak ic—20 cm magasságig maradtak meg. Az ÉK-i és DNy-i fal közepe táján akadtunk az ágasfák gödrére. A Ny-i sarokban bontottuk ki a kemencét, amelynek szája DK-felé nyílott. Két oldalát a ház falai alkották, a többi részét agyagból építették meg. A kemence falából 15—20 cm 1

8 Ilyen került elő Tiszalök-Rázomon is. Méri István szíves szóbeli közlése. 1

9 Méri I., Arch. Ért. 90(1963) I—2. kép. 2

0 Párduc£ M., A szarmatakor emlékei Magyarországon III. AH 30. (Bp. 1950) 190., CXXXVI. t. 27. Megköszönöm Párducz Mihálynak a leletek korának meghatározásában nyújtott szíves segítségét.