Folia archeologica 16.
Patay Pál: A bokodi bronzlelet
10 PATA Y PÁL kopott. Szinte mindegyiken kopott a karikának eredetileg a karral (lábbal) érintkező belső felülete. Itt a lekopás foka nem egyenletes, ami érthető is, hiszen a kar- vagy lábszár nem szabályos kör alakú. Kopás figyelhető meg a karikák egymásra fekvő végein is. Ez annak következménye, hogy használat közben a végek elmozdultak egymáson. Legerősebben észlelhető azonban a karikák kopottsága kétoldalt. Különösen a 62.17.2. leltári számú darabokon tapasztaljuk ezt (3. ábra 9-12), mégpedig oly mértékben, hogy oldalaik egymással párhuzamos síkká, eredetileg gömbölyű keresztmetszetük pedig szinte négyszögletessé változott. Mindez arra vall, hogy ezekből a karikákból a karon vagy lábon többet is viseltek egyszerre. A kissé nagyobb 62.17.3. leltári számúak között is találunk majdnem ennyire kopottakat (3. ábra 3-6), de vannak közöttük kevésbé viseltesek is (3. ábra 1-2), míg 2 db harántirányban csak az egyik oldalán tüntet fel kopott felületet, a másikon viszont az eredeti gömbölyüség szinte változatlanul megmaradt (3. ábra A 62.17.5. leltári számú példányokat (2 db) lábperecnek tekinthetjük (2. ábra 4-5). Erre egyrészt méretük alapján gondolhatunk, másrészt belső felületüknek egymással ellentétes helyen bekövetkezett nagyarányú szabálytalan kopása is inkább a bokárafekvés nyomának tulajdonítható. A méretét tekintve magányos 62.17.4. lt. sz. karikát is inkább lábperecnek tarthatnók, de csekély kopottsága nem nyújt ennek feltételezéséhez kellő támpontot (2. ábra 2). Nemcsak a karikák, a fibula is nagy mértékben kopott. Ennek tűjén, ott, ahol az a lábba beleakad, mély vájat képződött. Azt árulja ez el, hogy ezt is hosszú időn keresztül használták. Mindezekből leszögezhetjük, hogy a lelet tárgyai egy ékszerkészlet összetartozó darabjai. Egyszersmind azt is, hogy elkészülésük és földbekerülésük között aránylag nagyobb idő, lehetséges, hogy egy egész emberöltő is eltelt. Ezek után foglalkozzunk a vezérkorongos fibulákkal. E fibulatípussal több előzmény (Márton, Beltz, Âberg, Filip 1 stb.) után utoljára J. Paulik foglalkozott tüzetesen.- Megállapításaival nagyjából egyet is értünk, amiért is inkább csak kiegészíteni kívánjuk azokat. Vizsgálatainkat a bokodi fibulával kapcsolatban is csak az általa — Filip után —A jelzésű típusra korlátozzuk. Ezt az A típust Paulik annak alapján, hogy 2, 3 vagy 4 pár oldalkorongjuk van, jelzésű alcsoportokra tagolta. Megfigyelte, hogy ezek közül az A 1 típusú, vagyis a 2 pár oldalkorongos példányok a Dunától északra (azaz NyugatSzlovákiában) nem fordulnak elő. Az A 2 típusú, 3 pár oldalkorongos példányok elterjedése már szélesebb vidéket ölel fel. A legáltalánosabb a 4 pár oldalkorongos A 3 típus, amely szerinte főképp Szlovákiában fordul elő, amiért is indokolatlannak tartja a régi „magyar fibula" elnevezést a vezérkorongos fibulákra. Azt is felismerte Paulik, hogy amíg az A x és А г típusú példányok mindegyikén a fibula 1 MártonL., Arch. Ért. 31 (1911) 341-346.; Beltz, R., Bronze- und hallstattzeitliche Fibeln. ZfE. 45 ( I9 Iî) 681.; Aberg, N., Bronzezeitliche und früheisenzeitliche Chronologie. V. (Stockholm 1935) 55-59, 102.; Filip, J., Popelnicová pole a pocatky zelezné doby v Cechach. (Praha 1936-37). 2 Paulik,]., Ruzicové spony zo Slovenska. SA 7(1959) 328-357. (Posamenteriefibeln in der Slowakei. 357-362.)
