Folia archeologica 16.

Patay Pál: A bokodi bronzlelet

A ROKODI BRONZLELET 11 teste és rugója közé egy 8-as hajlatot iktattak be, addig az А

я típusba tartozók egy részénél ez nincs meg. E jelenséget az oldalkorongokat felerősítő pántok alakjával is kapcsolatba hozta. Ugyanakkor ezt a kivitelezési módot, annak alapján, hogy a nagyobb számban Cseh- és Morvaországban is előforduló В típusú (madárprotómás) fibulák hasonló módon nélkülözik a rugó előtti 8-as hajlatot, utóbbi területről származtatta. Mindezeken túlmenően lehetőnek vélte, hogy az egyes típusok elterjedését illetően talán finomabb csoportosítás is lehetséges lesz. Erre, véleményünk szerint valóban van is lehetőség, különösen, ha számításba vesszük az újabb hazai leleteket is.

3 Fibulák két pár oldalkoronggal (A

1 típus). Szám szerint a legkevesebb példánnyal vannak képviselve. Ennek ellenére feltűnő, hogy az ismert példányok egy kivételével (Jászkarajenő

4) egymáshoz aránylag közeli lelőhelyekről származnak: Kisapáti (2 db),

3 Lengyeltóti —• I.

6 és II. lelet (3 db)

7 — Kurd.

8 De az sem érdektelen, hogy a kurdi leletben vele együtt előforduló С típusú fibulát

!> két további, ugyanezen területről származó, egyidős leletből is ismerjük: Uzsavölgy (2 db)

1

0 és Badacsony-Köbölkút.

1

1 (Mindkét lelőhely Kisapáti tőszomszédságában van.) Az A

x és С típusú fibulák mind lényegüket, mind kivitelezésüket tekintve különben több közös sajátosságot tüntetnek fel. így az uzsavölgyi és badacsonyi С típusú példányokon a rugó előtti 8-as hajlat ugyancsak megvan, s az előbbi rugója szintén kevés menetből áll (a kurdi példány töredék volta miatt egyik részlet sem figyelhető meg rajta). Egyébként Paulik nyomán а С típusú fibulának ezt a formáját úgy is felfoghatjuk, hogy az A

Y típusból alakult ki a pajzsos fibulák hatására,

1

2 amennyiben a két korongtekercspár huzalját nem egy, hanem két foglalattal rögzítették a fibula testét alkotó középső huzalhoz, majd e foglalatok között a kérdéses huzalokat széthúzva s hurkokat alkotó további huzalokat közbeiktatva a pajzsos fibulákhoz hasonló alakot hoztak létre.

1

3 3 Közöttük van néhány már korábban publikált példány is (Lengyeltóti I. és II. lelet, Jászkarajenő, Gelénes stb.). 4 Tompa F., 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn. BRGK 24-1, (1934—35) 108. LII. t. 12, — MNM lt. sz. 16/1933—68. 5 S^entmártoni

Darnay K., Arch. Ért. 17 (1897) 116—127. I. t. 22—23. c Ku^sins^ky В., A Balaton környékének archeológiája. (Bp. 1920) 24—26. 32. ábra 14. 7 Török Gy., Dolg. 16 (1940) 57—64. I. t. I—2, 6. 8 Hp/., Arch. Ért. 15 (1895) 97—101. IV. t. 33. ; Hampel ]., A bronzkor emlékei Magyarhonban. CCXIII. t. 33.—MNM lt. sz. 22/1895—70—75. a Hpl,, Arch. Ért. 15 (1895) IV. t. 37—40 (esetleg 34—36 is).; Hampel/., A bronzkor . . . CCXIII. t. 37—40. 1

0 S^entmártoni Darnay К., Arch. Ért. 30 (1910) 428— 431. 1—2. kép. 1

1 Mozsolics A., Arch. Ért. 1949. 27—28. XXII. t. 1. 1

2 Az uzsavölgyi, badacsonyi és kurdi példányoktól eltérni látszik а С típusnak az az alakja, amelynél a fibula hátát a pajzsos fibulákra emlékeztető lemez alkotja, hurkos huzalokkal szegélyezetten. Pl. ismeretien lelőhely-Hampel J., A bronzkor . . . XLII. 1.1.; Lázárpatak: Lehoc^ky T., Arch. Ért. 5 (1885) 182—• 188. II. t. 20.; Hampel J., A bronzkor . . . CIX. t. 20.; Mateóc (Matejovce): Paulik, /., i. m. 351, 353. 15. kép. ; Marosfelfalu (Suseni) : Filimon, A., Le dépôt en bronze de Suseni. Dacia 1 (1924) 343—358. 76. kép. — Ezzel szemben lehetséges, hogy megegyezett velük az a példány, amelynek néhány töredéke maradt csak fenn a velemi leletben. L.: Kárpáti K., Arch. Ért. 16 (1896) 295—304. III. t. i—4, 8.; Hampel]., A bronzkor . . . CCXXXVIII. t. 1—4, 8. 1

3 Az uzsavölgyi példánnyal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a rajza alapján megállapítható, miszerint foglalatai a testet és a két oldalkorongpárt alkotó huíalon kívül mindkét oldalon még 1—1, összesen tehát 5 huzalt tartottak össze. Tehát ennek is voltak hukros díszítő huzalai.