Folia archeologica 15.

Mihalik Sándor: Pápai kőedény- és porcelán kísérletek

PAPAI KŐEDÉNY- ÉS PORCEL AN KÍSÉRLETEK 173 A Pressburger Zeitung 1812. február 25-i számából tájékoztatást nyerünk arról, hogy február 4-én Pápa városában ünnepelték a gyár szabadalomban való részesítését: délután 4 órakor a veszprémi főispánság megbízottá Őfelségének a gyár iránt érzett megelégedését tolmácsolta és beszámolt arról is, hogy a legfelsőbb udvari körök a hozzájuk juttatott gyári termékeket szépeknek és jóknak találták. A szabadalmi irat (к. k. Privilegium Dekret) felolvasása után Winter gyártulajdonost 48 mozsár puffogatásával, a polgári őrsereg egyenruhába öltözött török-muzsika („janicsár") zenekarának játékával és a nagy tömegű közönség „Vivát" kiáltásaival köszöntötték. A gyárépület egész frontját „mit passenden", áttetsző feliratokkal kivilágították, majd a tűzijáték után lakomát adtak és fényes bált tartottak, amelyre az előkelőket, a birtokosokat, valamint a városi tanács tagjait hívták meg és akik mindannyian „nach Möglichkeit bewirtet wurden". így épült, teljesedett ki a gyár olyan virágzóvá, hogy 1819 késő őszén a gyárban megforduló Kunits lelkesedésében a Magyarországon működő kerámiai gyárak sorában Holies után az első rangot adja neki, a Monarchia angol kőedény gyárai között pedig a legkiválóbb és legjobb gyárak sorában kell azt — véleménye szerint — mondani. Büszkeséggel említi, hogy „József főherceg néhány évvel ezelőtt meglátogatta s legfelsőbb elismerését fejezte ki működése és készítményei szépsége felett."

1

3 Kik azok, akiknek munkássága, tudása a magyar művészi kerámiának ezt a ragyogó gyárát létrehozta, pompázóvá növesztette? Mikor 1810-ben az addig közösen összedolgozó négy társ szétvált és Winter egyedüli tulajdonossá vált, az első (1802) és a második (1805) próbálkozás törzsszemélyzetéből, a pápai katolikus egyház anyakönyveiben található adalékokból következtetve, még ott volt: Postbichal, Kaiser korongos, a Windschügel-ek közül az öreg Carl August, valamint Anton fia. A régi törzsön kívül felbukkan még: Bendt Joannes „iuvenis", „Fabrica Sodalis", aki 1811. szeptember 15-én feleségül veszi Czettl Annát. Viszont 1811. november 8-án már elvesztette a gyár Richter Martinus „uxoratus ex Fabrica" Laboratort, aki 59 éves korában meghalt,

1

4 1812. január 31-én Braichl Joannes „celebs, Sodalis Fabr."-t, aki 22 éves korában húnyt el és 1812. augusztus 8-án Vainer Joannes feleségét, a 36 éves Anna Bauhardot. A gyár munkása volt Kolmann Henrik is, amíg adósságok hátrahagyásával 1814-ben a Sankt Pölten-i kerület lilienfeldi uradalmába távozik.

1

5 Ismeretes még Lit^ Joannes „Sodalis Fabrikantius" és Anna Veszeli férje: Tciki Caroli „Fabrikans", aki 20 éves korában meghal. A húszas és harmincas évek művészeti törekvéseiből hírmondóként nagynéha még napjainkban is felbukkan egy-egy, múzeumi ritkaság-számba menő régi készítmény. Pár éve egy olyan hosszúkás négyszögű kőedény tálca került a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába (XXVII. t. 2), amelyen az 1829-ig Pesten működött Richter Antal Fülöp négy lapból álló kőrajz sorozatából a „Prozesz"-nek, a végrehajtásnak a jelenetét látjuk. A sorozat további műlapjai a taszítóerőt (Abstossungskraft), az úriszék előtti kényszerű békülést (Vergleich) és az ékszeresláda, valamint aranyzsákok bőségében élő öreg férfi által jelképileg megszemélye1

3 Kunits M„ i. m. 62—68. 1

4 A teinitzi gyárból kerülhetett Pápára. Flörsheimből származott. Meyer, H., Böhmisches Porzellan und Steingut. (Leipzig 1927) 176. 1

5 Veszpr. Levélt. Tanácsülési jkv. 1815. január 25.