Folia archeologica 15.

H. Kolba Judit: Epigráfiai adatok a kígyóspusztai öv kormeghatározásához

78 H. KOLBA JUD IT hogy az azonos méretű felületen mennyire sikerült elosztani a változó hosszúságú szövegeket (15—17—18—18 betű). Általában a szentek neveit vaskosabb betűk jelzik, a szövegek „ora pro me" részét pedig sűrítették. Ha a feliratok betűit egyenként vizsgáljuk,

6 azt vesszük észre, hogy egy-két nagyobb formai eltérés mellett sok apró különbség is megfigyelhető ugyanannál a betűnél. Az „A" betűket nagyjából azonos formára vésték: a két szár megközelítőleg párhuzamos, a jobb szár középtájon háromszögszerűen erősen kidomborodik, s alul elvékonyodva keskeny ívben kihajlik. A bal szárak általában lefelé szélesednek. Köztük felül az egyenes tetőket kis levélszerű díszítések teszik kecsesebbé, a szárak felső végétől kiindulva hegyes szögben metszi egymást a két vékony áthúzás (26. ábra I). Különbség köztük a jobb szár háromszögének formálásában mutatkozik. „B" betű kettő van: a szára kissé ívelt rajzú, a két ív külön csatlakozik a szárhoz, erősen duzzadt, belül hullámvonalas formában. A „C" ívét viszonylag vastagra vésték, erősen duzzasztva, elvékonyodó végeit keskeny ív köti össze. Az „E" betűk készítése hasonló a C-hez, a vastag vésésű, belül hullámvonalas íveket kis háromszög alakú ékek kapcsolják az íwégeket összekötő lezáró vonalhoz. A „G" íve szintén vastag, körvonala inkább ovális hatású, azáltal, hogy az ív két végződése szorosan behajlik (az alsó lábrész szintén hullámvonalas). A „H" szép, finom rajzú, a kétoldalt ívelt szárhoz kecsesen hajlik a fordított S alakú, félmagasságú lábrész, amely szintén duzzadó ívű. Az ,,I" betű szára ívelt, felül és alul összetartóan van elmetszve. Az ,,L"-nél két egyforma háromszög alakú betűrész áll egymásra merőlegesen, kissé ívelten elkeskenyednek, de a fekvő lábbal majdnem középtájon érintkezik az álló szár. A legérdekesebb mindegyik között az „M" betű, melynek a négy vereten háromféle változatát ismerjük fel. A legismertebb a ma használatos forma, melynek szárait ívelt vonalak határolják, s a két belső csúcsról indul a két egymást metsző összekötő vonal. A Sz. Jakab nevét idéző vereten középen egy „I" szerű szárhoz keskeny ívvel kapcsolódik két S alakú duzzadt ívű szár. Margareta nevében a harmadik típust ismerjük fel: hosszúkás О betűhöz balról fordított S alakú duzzadt szár csatlakozik. (Az О belseje nyolcas alakúan van kivésve). Bár ebben a korban gyakori a többféle típusú betű használata ugyanazon a tárgyon, mégis feltűnő ez a többféleség egy ilyen művészi kivitelű, udvari műhelyben készült munkán. Az „N" betű a H-hoz hasonló, de a kis duzzadt ív felül csatlakozik a szárhoz. Alsó részét ujjszerűen szétnyitva díszítették. Az „O" betűknél kétoldalt duzzadtak az ívek, belül pedig nyolcas alakúra vésték őket; legfeljebb ennek a nyolcas formának az alakjában és a méretében van némi eltérés. A „P"-nek a B-hez hasonló kis duzzadt íve van, amely elkeskenyedve kapcsolódik a szárhoz (az ív belseje hullámvonalas). Hasonlók az „R" betűk, a lábakat határozott vonalakkal díszítették: alul 6A betűrészek meghatározását 1. részletesen Kolba /., Árpád és Anjou-kori írástörténetünk latinbetűs régészeti emlékei. (Szakdolgozat) 240. 3. j.