Folia archeologica 15.

Szakács Margit: Irinyi János élete és munkássága

208 SZAKÁCS MARGIT mezőgazdaság korszerűsítését szolgáló módszerek terjedését kívánja segíteni. A meglátogatott uradalmak gazdálkodásáról, az istállózásról és trágyázásról számol be. Ez utóbbival különösen részletesen foglalkozik, ismerve a hazai viszonyokat és szokásokat: „nálunk azt mondják: ki győzné a trágyát mind kihordani, így hozzá sem fognak". A trágyázás jelentőségét aláhúzva, kétfélét is javasol. A továbbiakban Hölbling János gazdasági rendszeréről számol be. Kiemeli e rendszer előnyét az addig megszokott gazdálkodási móddal szemben, s mindezt a gyakorlati gazda szakszerűségével részletezi és bizonyítja. Végül a bécsi gazdasági egyesület mintagyűjteményében látottakról számol be. írása mezőgazdaságunk sokféle problémájának ismeretéről és írójának segítő szándékáról tanúskodik. Utolsó cikke október 16-i keltezéssel Karlsruheból a lőgyapot készítési módjátismerteti, kifejezésre juttatva e találmány jelentőségét a haditechnikában. Ó maga is kísérletezett vele s egy keveset küldött is belőle a szerkesztőségnek kipróbálás végett. A megjegyzés szerint a próba sikerült, de ekkor már itthon is folytak a kísérletek lőgyapot előállítására s Irinyi, bár nagyon érdekelte a kérdés, ezekbe a kísérletekbe nem tudott belekapcsolódni. Külföldi útjáról hazatérve, végleg Biharban telepedett meg, s a főváros tudományos életében nem volt szerepe többé. Irinyi tudományos munkásságának teljes felmérése még a jövő kutatásának feladata. Eddigi ismereteink is megerősítenek abban, hogy értékeljük benne a képzett vegyészt, aki felismerte e tudományág rendkívüli jelentőségét az élet majd minden területén. Megsejtette fejlődésének távlatait, amelyet az azóta eltelt száz év igazolt. Hogy nagyobb eredmények nem születhettek munkája nyomán, ez főleg a kor gazdasági és társadalmi viszonyainak fejletlenségével magyarázható. Elméleti munkássága nagy eredményéül kell elkönyvelnünk, hogy ezzel a magyar vegyészeti szakirodalom alapjait rakta le. A SZABADSÁGHARC ALATT ÉS UTÁN A külföldi útjáról 1846-ban visszatért Irinyi további sorsát kevéssé ismerjük. Szétszórt adatok és néhány hiteles forrás — ez utóbbit a szabadságharc idejéből — alapján csak vázolni tudjuk. Ezek is sejtetni engedik, hogy érdeklődése a tudományok és a közügyek iránt a következő években sem csökkent, csak megváltozott életkörülményeinek megfelelően más területen fejtett ki munkásságot. A haza és a haladás ügye mellett állt történelmünk sorsdöntő napjaiban. Hazatérése után Biharban élt, vértesi birtokán folytatva a gazdálkodást. Itt érték a márciusi napok. Krónikásai leírják,

5

2 hogy a megyegyűléseken többször felszólalt és mély hatású szónoklatokat tartott. Nagyon valószínű, hogy a forradalom híveivel, elsősorban a márciusi ifjakkal, már korábban kapcsolatban volt, akik között öccse, József, jelentős szerepet vitt. A 12 pontban Irinyi János fogalmazta meg a nemzet követeléseit s küldte el öccsének Pestre.

5

3 A leírás szerint 5

2 Márki S., Szfrókay—Balla S., Peremartoni Nagy L., i. m. 5

3 Ezt először Peremartoni Nagy L. említi id. cikkében és elfogadja Nyilassi is.; Varga János szíves szóbeli közlése szerint erre vonatkozó dokumentumok találhatók a nagyváradi levéltárban, ahol kutatásai közben akadt rá 1954-ben. Megállapítása szerint Irinyi a bihari baloldalhoz tartozott s a megyegyűlésen ismertette fogalmazványát, amely a 12 pont alapját képezte. Ennek egyik példányát küldhette el Pestre Józsefnek s némi módosítással ez került később elfogadásra.