Folia archeologica 15.
Szakács Margit: Irinyi János élete és munkássága
202 SZAKÁCS MARGIT mint azt megmutatni, 'hogy a vegytan még itt is szükséges, ezen két tudomány egymáshoz viszonyát érinteni, melyek habár módra s célra nézve egyelőre semmi rokonságot nem árulnak is el, azt mutatják, hogy a tudomány csak egy s ha mi elválasztjuk egymástól részeit, ezen határt nem a tudomány, hanem a mi korlátolt fogalmaink jeleli ki'." Másik cikk „A fényirat haladása" címmel beszámol Moser tanárnak a fényképezés terén tett kísérleteiről és ezek eredményeiről. 3 6 A két cikk átvételével Irinyi jó érzékkel választotta ki azt a két témát, amely a közérdeklődésre leginkább számot tarthat, mint új megállapítás a tudományban és új kísérlet a fényképezés terén. Irinyi az 1842. június 4-i ülésen „A hagymádfalvi asphaltok példányait mutatja be", melyet a gyűjtemény tárnak ajándékoz. December 7-én tett javaslatára a Társulat pályázatot hirdet ennek felhasználására. 3 7 Irinyi szépen induló munkásságát azonban egy kellemetlen incidens zavarta meg a Társulatban. Az 1841. október 26-i ülésen Irinyit bízták meg az Iparegyesülethez való közeledés munkábavételével. A november 7-i gyűlésben Irinyi jelentést tett az Iparegyesület választmányával való beszélgetésről. Ebből megtudjuk, hogy „foganatosítás végett reá magára hagyatott indítványa ügyében az Iparegyesület választmányával eljárt s azt néminemű egyezkedésre hajlamosnak találta". Ismétli tehát indítványát, hogy választmány küldessék ki az Iparegyesület választmányához, hogy milyen feltételek alatt lehetne „a lakot, a tanodatermeket, a műhelyek és gyűjtemények használatát" közössé tenni. A Társulat azonban minden ilyen lépést idő előttinek ítélve, az egyezkedésnek későbbi időre halasztását határozta el, és a választmány kiküldését megtagadta. Az 1843. február 24-i közgyűlésen Irinyi visszatér a témára. Az elnök (Bugát Pál) azonban úgy nyilatkozott, hogy amíg elegendő fontos okok nem bírják a Társulatot arra, addig nem teljesíthető. Különösen a közös helyiség ügyét vetette el, mivel ekkor már a Társulatnak saját kényelmes szállása volt, melyet nem kívánt elhagyni. Hasonló nézeten volt a tagok többsége és ilyen értelmű határozat született, amelyet az Iparegyesülettel is tudattak. Hogy Irinyi mennyire szívén viselte ezt az ügyet, az kiviláglik a vitából, amely a határozat születését megelőzte. Szenvedélyes hangú felszólalásban védhette igazát, mert a vita folyamán „némi sértő" kifejezéseket használt. Sanjos, a jegyzőkönyv Irinyi indítványát csak általánosságban említi, ezért annak pontos ismerete nélkül nehéz megítélni, mennyire volt reális. Amenynyire a szűkszavú jelentésből kivehető, arról volt szó tehát, hogy Irinyi a két egyesület helyét, a tantermek, a műhelyek és a gyűjtemények használatát kívánta közössé tenni. A terv célját tekintve, nagy horderejű gondolat csíráját rejtette magában. Ezt vélte felfedezni benne már egy kortárs, a Társulat történetének egyik szerzője is, mikor ilyen véleményt formált: „Ha Irinyinek ... az volt a célja, hogy a két egyesület szakembereit az Iparegyesület és a Természettudományi Társulat gyűjteményei segélyével a tantermeket folytonos természet- s ipartani előadások által a nagyközönség számára az illető tudományok élő templomává változtassák, akkor Irinyi . . . tisztábban látott, s az óriási feladatot helyesebben fogta fel, mint maga az egész Társulat". 3 8 3 6 Ath. 1842. júl. 21. (A vegytan mint vezércsillag . . . Eredetije az Alig. Zeit. 1842. júl. 9.) — Ath. 1842. aug. 23. 3 7 Ath. 1842. dec. 15. nKátaiG., A Természettudományi Társulat története. (Pest 1868) 8.
