Folia archeologica 15.
Szakács Margit: Irinyi János élete és munkássága
192 SZAKÁCS MARGIT ben a bécsi politechnikum hallgatója. Szorgalmasan látogatta a magyar származású Meissner Pál kémia óráit, akiről azt írja: „én az ő, ő az én kedvencem volt". Az első év egyik. óráján a professzor sikertelen kísérlete gondolkoztatta el az ifjú Irinyit. „Meissner tanár — írja önvallomásában — dörzsölgette a barna ólomélegyet a kénvirággal üveg mozsárban, ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyúlni, — de ez nem történvén, nekem hamar az jutott eszembe, hogyha kén helyett vilanyt (foszfor) vett volna, az már régen égne." 6 Irinyi azonban nem elégedett meg azzal, hogy rájött a kísérlet meghiúsulásának okára, hanem hazatérve, rövid kísérlet után megalkotta azt az újfajta gyufát, amelyet maga „kéntelen, zajtalan dörzs gyufának" nevezett el. Lényege, hogy az előző használatban levő gyújtókhoz képest használata veszélytelen volt. Keverékében a könnyen robbanó klórsavas kálium helyett az ólomdioxidot, a foszfornak ezt a kitűnő oxidáló anyagát alkalmazta. 7 A találmány történetét maga Irinyi hozta nyilvánosságra 1863-ban a Vasárnapi Újságban megjelent nyilatkozatában. Előzménye pedig az volt, hogy a lap előző számában megjelent egy cikk Csarnay aláírással, aki magát Irinyi tanulótársának vallotta, s ebben cáfolva azt, hogy Rómer a foszforos gyufa feltalálója, próbálja bizonyítani Irinyi elsőbbségét. Cikkében téves állítások is vannak, amelyeket Irinyi megcáfolt, annyit azonban elért, hogy felhívta a figyelmet Irinyire és találmányára. Erre a szerkesztő maga kérte fel Irinyit, hogy a gyufát illetően „gyújtana a gyufánál állandóbb világot". Irinyi kénytelen volt megszólalni és megírta „felvilágosító adatok a gyufa történetéhez" című „önvallomását". Ennek a cikknek alapján terjesztették Irinyi krónikásai a feltalálás tényét. 8 Hosszú ideig folyt a vita Irinyi találmányáról, illetve annak prioritásáról. Többen ugyanis általában „a gyufa" feltalálását tulajdonították Irinyinek, mások csak a „foszforos gyufáét". Egyesek bizonyítani próbálták ebben Irinyi elsőbbségét, mások elvitatták tőle német, angol és francia feltalálóknak tulajdonítva azt. Erről a kérdésről cikkező és vitatkozó dilettánsok és szakemberek a századforduló előtt és után hosszú időn keresztül önmagában, elszigetelten, az előzményektől elszakítva vizsgálták ezt a kérdést. A felszabadulás után elsőnek Vajda mutat rá munkájában arra, hogy a gyufa feltalálása nem egy feltaláló nevéhez fűződik. Irinyi valódi érdemének azt tartja, hogy tovább fejlesztette az addigi eredményeket és találmányával lett valóban közhasználati és értékes ipari termékké a gyufa. 9 Lényegében ugyanezt a megállapítást teszi a legutóbbi, Irinyivel foglalkozó publikáció azzal a különbséggel, hogy Irinyi munkáját nem találmánynak, hanem „lényeges módosításnak" tartja. 1 0 Ezekkel egyetértésben megállapíthatjuk, hogy a gyújtónak — mint sok más 6 VU 1863. márc. I. 75 ; Válasz a VU 1863. febr. 15. 59. megjelent szerkesztőségi felhívásra. 7 Ny Has si f., i. т.; Vajda P., Magyar tudósok — magyar találmányok. (Bp. 1955) 10.; Ua., Nagy magyar feltalálók. (Bp. 1958) 89. 8 A folyóiratokban megjelent, Irinyivel, illetve találmányával foglalkozó cikkek közül a jelentősebbek : Márki S., Egy elveszett feltaláló. PN 1884. dec. 14. ; Ilosvay L., Ki volt a foszforos gyufa feltalálója. Termtud. Közi. 1931. 622.; Peremartoni Nagy L., Irinyi János. Debreceni Szemle 1933. II. 2.; Lósy-Schmidt E., Rómer István és Irinyi János szerepe a foszforos gyufa tökéletesítésében. Magyar Hírlap 1935. febr. 24.; S^athrnáry L., Irinyi János szabadalmi honoráriuma. Búvár 1935. máj.; Gyárára vonatkozólag : Várnai S., Irinyi és az első magyar gyufagyár alapítása. Magyar Chemiai Folyóirat. 1909. 152.; Kokken F., Irinyi Pest városi gyufagyárai. História 4(1931) 163. 9 Vajda P., i. m. 1 0 Nyilassi ]., i. m.
