Folia archeologica 15.
Mihalik Sándor: Pápai kőedény- és porcelán kísérletek
PAPAI KŐEDÉNY- ÉS PORCEL AN KÍSÉRLETEK 181 ként idézzük J. F. cikkét a Társalkodó 1842-ben megjelent XI. évfolyamából. A pápai gyárról emlékezve, 4 2 ezt a nagyfontosságú adatot is szolgáltatja: ,, . . . egy év tünt már le, mióta a pápai kőedénygyár nemcsak kő-, de porcellánedényeket is teremt elő, mint az iparműkiállításon is láthattuk. Ezen itt látható porcellán, reményben, nem sokkal érdemel kevesebb figyelmet, mint bármelly egyéb, vagy mint a herendi gyáros, ovál tála, mellyet mintegy jós erő által varázsolhatónak, hirdet az Ungar lap." Pár mondat után újabb értékes adatra bukkanunk: ,, . . . az ország egyik részétől a másikig mindenfelé eléggé használják a pápai kő- és porcellánedényt, és minden rendű háznál." De nemcsak „az ország egyik részétől a másikig", ismert már a pápai porcelán, hanem ott van közszemlén, a magyar ipar nagy seregszemléjén, az 1842-es első nagy országos iparkiállításon. Kossuth Lajos akkori értékelése szerint a pápai gyár porcelán termékei még gyermekibb korban vannak. Â pápai porcelángyártás pár terméke is fennmaradt napjainkig. A Wartha Vince által képben közreadott 4 3 domborművű porcelán teáskanna fedelének, éppen úgy, miként a szintén az Iparművészeti Múzeumban őrzött, díszítésével rokon porcelán cukortartó (XXVIII. t. 1) fedelének fogógombja plasztikus, fekvő spániel kutya. Kétségtelen, hogy mindkét darab egy összetartozó készlet szériájába tartozik. 4 4 Formailag rokon a veszprémi múzeum 5 5.21.1.-es számú, halványzöld cukortartójával. Minthogy ennek az anyaga kőedény, bizonyítékát kapjuk, hogy a pápai porcelánok előmintáiul a gyár kőedény termékei némelyikét is példaképnek vették. Az Iparművészeti Múzeum félporcelán kis kannája (fotó: Kárász XXVIII. t. 2) a kísérletezgetések korai, még csak részeredményeket elért gyártási időszak terméke. A veszprémi múzeum is őriz pápai porcelánt: olyan cukortartót, amelynek felületét zegzugos vonalak között virág rozetták díszítik. 4 5 Pár darabot Kund Elemér is őrzött gyűjteményében. A magyar iparművészet fejlődésének kára, hogy a pápai kőedények sajátos, helyi ízlésű karaktereit, rangos nagyságát a pápai porcelángyártásban már nem valósíthatták meg. A pápai porcelángyártás ugyanis, a közeli Herend hatalmas fellendülése, majd a szintén szomszédságban megindult városlődi porcelángyártás konkurrenciája miatt, pár évi gyártás után leállt. A pápai porcelán ilyképp csak röpke és kuriózumnak számító szakasz a magyar kerámia történetében. Mégis érdemes kutatni: kik azok a mesterek és dolgozók, akik a porcelánpróbálkozásokat a pápai gyárban létrehozták. Egy nyom a 1 Sänke család felé mutat. Az a Vanke Vince nyitja meg a sort, akinek 1820. november 18-án a veszprémi tanács útján a Helytartótanács megküldi a csehországi igazgató szék értesítését az „elbocsátó levél"-ről. 4 6 Nem tudjuk mi szerepe volt Pápán, mert 17 évig hallgatnak róla. Csak 1837. január 23-án bukkan elő újra, mint annak, az akkor már 36 éves Vanke Ferenc „edénygyártó legény"-nek a tanúja, aki a vele egykorú Hinrikh Annának mond örök hűséget. 4 7 Amikor 4 2 /. F., Egy pillanat a' pápai kőedénygyárra. Társalkodó 11(1842) 74. sz. 295 sk.; t/a., Még egy pillanat a pápai kőedénygyárra. Uo. 76. sz. 30;. 4 3 Az agyagművesség. (A Ráth Gy. által szerkesztett Az Iparművészet Könyve II. kötetében. Bp. 1905) 608. 4 4 Kéry В., i. m. 85. kép. 4 5 Tasnádiné Marik K., i. m. képét is közli. 4 6 Veszpr. Ali. Levélt. Közgy. jkv. 1820. 1145—118. 4 7 Pápai rk. anyak.
