Folia archeologica 15.

Mihalik Sándor: Pápai kőedény- és porcelán kísérletek

182 MIHALIK SÁNDOR 1840. november 25-én a türingiai erdők északi lejtőjén fekvő Schwarzburg — Rudolfstadt-i akkori német birodalmi hercegségben született Dessler (Dressier) Károly — „porcellán festő a pápai gyárban"

4

8 nőül veszi Van ke Johannát, a fiatal asszony apjaként Vanke Ferenc „porcellángyáros" szerepel.

4

9 íme, szemléltető példa: miképp oltódnak külföldi szakemberek a magyar kerámiagyártás folyamatába, a magyar művészi kerámia életébe. A Vanke család legrégebben ismert tagja valahonnan Csehországból származott át Pápára, munkát lelt az ottani kőedénygyárban, majd innen tovább ágazott, s Wanke Ferenc nevű tagja a XIX. század ötvenes évei felé Kőszegen létesített kis kerámiagyárat, de a század derekán tevékeny részese a bakonybéli próbálkozásoknak is. Minthogy az egyik bakonybéli váza fenekén a Desselt nevet is feltaláljuk, Wanke nem egyedül, hanem Johanna leányának a férjével, vagyis vejével együtt vett részt a bakonybéli kőedénygyártási kísérletekben. így bonyolódik állandóan — a külföldi gyárak életéhez hasonlóan — a magyar művészi kerámia gyári úton történő készítése is. Bogozódik, de tisztázódik is sok minden, így válik érthetőbbé a magyar kerámia múltjának sok rejtélye, problémája. Hans Meyernek a cseh porcelánról és kőedényről írt könyvét lapozgatva, kitűnik, hogy a Pápán szereplő Wanke nem azonos azzal a csehországi Ospitz-ból származó Franz Wanke-val, aki 1795-ben a prágai angol kőedény gyár második égetője (Brenner), mert a Pápán házasságot kötő Wanke Ferencről pontosan feljegyezték, hogy akkor még csak 36 éves. Ha már most — akár nagy vonalakban is — tovább kutatjuk, milyen személyi erők hozták egyáltalán létre a pápai kőedényt és kik azok, akik a gyárat ily életképesre fejlesztették, hogy kerek háromévtizedes fennállása után még művészi, szép porcelánok készítésébe is kezdtek, elsősorban a Windscbügel családot kell felidéznünk, a pápai gyár nagy alapozóit. Maga a család a messzi bajorföldi Sulzbach-ból származik. Több német kerámiai gyárban való munkálkodás után az ausztriai Enns vidékén levő Engelhartszell gyárában dolgozik — egyik vezetőként — ennek a családnak az a Carl August Windscbügel nevű tagja, aki 1790-ben, ott „még soha nem látott, különleges, kőfajtájú, márványedényeket" gyárt, azután a Sankt Pölten-i gyárba s onnan Holicson át Pápára kerül a törzsgárdájával és 1805-ben életre kelti, megalapozza, megvalósítja ott a kőedénygyártást. Számon kell tartani a Tatáról kiüldözött, később még a herendi gyárból is a Fischerék által kiszorított Stingl Vincét, akinek kapcsolatai voltak a pápai gyárral. Az 1821-ben Winter Anna férjeként, vagyis az akkori gyártulajdonos vejeként feltűnő Drachschit% (Draksich, Dragschit^J Jánosnak valószínűleg nem lehetett szerepe a pápai porcelángyártási elgondolásokban. Amikor 1834. február 17-én Winter Mátyás „kőedényház tulajdonos" 75 éves korában elhúnyt,

5

0 a vezetést ő veszi át. 1837. március 5 -én, 46 éves korában meghal, s így még a porcelánkészítési törekvések megkezdése előtt kikapcsolódott a gyár életéből. Éppen úgy, mint ezt megelőzve, a szászországi Choldinban született J. David Lorbe „porcellán fabrikabeli legény" is, aki 1831. október 3-án húnyt el Pápán. Ebben az évben már a pápai gyárban dolgozik Wilhelm Rhefeld, ugyancsak „porcellán fabrikabéli legény" is. Minthogy 1854. augusztus 28-áig, 55 éves korában történt haláláig a gyárral 4

8 Pápai ev. anyak. 4

9 Felesége Kohn Erzsébet. 5

0 Veszpr. Áll. Levélt. Felekezeti (rk.) halálozási anyakönyvi másodpéldány, 1834. Pápa.