Folia archeologica 15.
Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században
KULCSTÍPUSOK ÉS ZÁRMECH ANIZMUSOK FEJLŐDÉSE 117 45. ábra stilizált, vésett, profilált levéldíszt alkotnak. A nyelvcsapokat a kulcs a nyelvszárakon keresztül mozgatja, a XVII—XVIII. századi vasládák oly jól ismert rendszere szerint. Ezeknél a ládáknál is láthatjuk, hogy a nyelvszárak közvetlenül a nyelvszártoldalék hatására mozdulnak ki. Amíg azonban a vasládáknál a nyelvcsapok száma 4—12-ig terjed, addig az általunk tárgyalt lakatosipari remeken csupán három darabot találunk. Közvetlenül a zárdióba nyúlik be, kissé íves meghajtással a középső nyelvcsapot mozgató, míg alatta a zár hossztengelyének irányában a két szélső nyelvcsapot működtető nyelvszártoldalék (45. ábra bi-b2). Ez a 180 mm hosszú lemez mindkét végén derékszögben hajtott. Áttétek segítségével oly módon működik, hogy amikor a kulcs az őrlezemeket megkerülve eléri a középső nyelvcsap nyelvszártoldalékát, ugyanakkor a zárszerkezet főtengelyével párhuzamosan a bujtok alatt mozgó nyelvszártoldalék is elmozdul, a két szélső nyelvcsap — a fentebb ismertetett áttétek segítségével — a zár középpontja felé húzódik és kireteszel. A ládazáraknak nemcsak fentebb ismertetett formájával találkozunk a tárgyalt korszakban. A szekrényeket helyettesítő ládák elterjedésével a zártípusok is gyarapodtak. Nyilvánvalóan törekedjek a tökéletességre, hiszen ezekben a ládákban komoly értékeket őriztek. Horváth Gáspár szobáiban egy összírás szerint 1579-ben 14 nagy ládát tartottak nyilván, Thurzó György ládáihoz hasonlóan kincsekkel és komoly értékekkel töltve. 1 2 így nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a fehér, zöld, sárga, fekete, vaspántokkal erősített ládákat nemcsak zárral, hanem külön lakattal is biztosították. Hogy a XVII. század szerkezeti rendszereit ilyen részletesen tárgyaltuk, annak egyik oka az, hogy Edvi Illés a reneszánsz korszakának vasművességét elemezve megállapította: „A zár belseje nagyban és egészben megtartotta a XV. században nyert berendezését, vagyis műszaki szempontból korántsem érte el a művészi alakításhoz mért tökéletességét. A zár biztosságát a reneszánsz korban 1 2 Radvánszky В., Lakás és bútorzat а XVI—XVII. században. (Bp. 1879); Vö. Győri Történeti és Régészeti Füzetek 3(1865) 202.
