Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

118 TEMESVÁRY FERENC is a kulcsnyílás párkányzásában — dolgozatunkban kanyarékos kulcslyuk elnevezés alatt találkozik e fogalommal az olvasó — és őriemezek alkalmazásában keresték, s ezért a kulcsszakái bevágásai a legváltozatosabb formát láttatják." Edvi Illés — s erre már számos esetben rámutattunk — elsősorban a külföldi irodalmat és anyagot tanulmányozta, ilyen vonatkozásban megállapítása részben helytálló. Magyarországon azonban a XV. századot követően a fejlődés jóval nagyobb ütemű, mint azt Edvi Illés látja.

1

3 A mondottak alátámasztására idézni szükséges ismételten a sárospataki bádogosok, órások, puskaművesek, asztalosok és fejérművesek 1608-ból származó céhlevelét, amelynek hatodik artikulusa kimondja: „Mivelhogy az mi mesterségünkben különbféle mív vagyon és nem minden mester mindenféle miveket tud, avagy tanult, ezért ezt meggondolván, végezték, hogy a pléhcsináló mives három darabot csináljon: Az egyik legyen egy jó boltra való pléh két zárjával és mind a kettő hajtott legyen föl és betartójával egyetemben és jól forrasztott, rakott kulcsszékkel — később dió az elnevezése —, hat avagy több abroncsokkal — őriemezekkel —, nem kevesebb. Az másik legyen egy szekrényre való pléh négy zárval, kinek hasonlatosképen föl és betartója legyen és jól forrasztott rakott kulcsszékkel, mint az első. Harmadik legyen egy öreg forrasztott lakat két zárval és négy abronccsal és felől az kulcslyukán zárlója legyen."

1

4 Ha csak ez az egyetlen adat állna is rendelkezésünkre, már akkor is cáfolva látnánk Edvi állítását. 1

3 Edvi lllis A., i. m. 26. 1

4 Zoványi /., i. h. 374. 46. ábra