Folia archeologica 15.
Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században
116 TEMESVÁRY FERENC A zár belső mechanizmusát reneszánszlevéldíszekkel és vésett állatmintákkal ékesített lemez takarja. A kissé megnyúló erősen profilált lemez egyik oldalán sas képét látjuk, amely halpikkelyes, elvékonyodó lezárást kap. A második és harmadik ábrázolás meghatározására nem vállalkozhatunk, a negyedik és egyben lezáró állatfigurában elefántra ismerünk. A zárfedőlemez nyilvánvalóan hidegen lett kifűrészelve, illetőleg kinagyolva. A szokástól eltérően az alkatrészeket csak néhány helyen borítja. Alkalmazására tehát nem a mechanizmus védelme érdekében, hanem a művészi, díszes ládához méltó munka megteremtése céljából volt szükség. Lényegében ezzel függ össze, hogy a reneszánsz harmadik szakaszában a vas színezése egyre inkább elterjed, s csak ritka esetben érte be az elsőosztályú mester a „... fekete festék vékony lazurjának felrakásával, részint a rozsda elleni védekezés, részint némi fényhatások előidézése céljából". 9 Az igényes közönség sem nagyon elégedett meg ezzel, amit bizonyít az ónos zárak nagyarányú elterjedése is a XVI—XVII. században. A dévai összeírás •— amelyre más vonatkozásban még visszatérünk — többször említést tesz a „hójagos, ónos, habos" szegekről. 1 0 Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismerünk néhány XVII—XVIII. századi árszabályzatot, amelynek segítségével nemcsak az árak nagyságáról, hanem a zárak fajtáiról is, valamelyes képet kaphatunk. Elsőnek említjük meg a Bethlen Gábor-féle 1627-ben kiadott árszabályzatot, amelyből ugyanis kitűnik, hogy egy „Jó Aytóra való závárt, vásári művet mindenestül, hozzávalójával együtt hatvan pénzen", „Alább valót adgyanak ötven pénzen". „Annál is alább valót mindenestül nagyven pénzen." Ha figyelembe vesszük a Kishont kerületnek 1707. évi rendeletét, akkor azt látjuk — a „Lakatosok mive Limitátiója" című fejezetben olvasottak alapján —, hogy az árakban lényeges módosulás nem történt. Egy ládára való közönséges pléhnek az ára 48 dénár, ugyanakkor egy ónos pléh kulcsostul, fordítóval együtt 80 dénár. Látjuk tehát, hogy az ónozás az áru értékét igen megemelte. Különösen a fehér ónnak volt magas az ára, s ezért született meg a rendelet, hogy „ ... az ónnak drágasága miatt hat font fehér ónhoz tegyenek egy font fekete ónt és így műveilyenek igazán." 1 1 Az általunk kiválasztott és részleteiben tárgyalt zárszerkezeten három nyelvcsapot találunk (45. ábra ai - az). A többszörösen összetett nyelvszárak közül kettő bujtóban mozog. A bujtok a zárszerkezet oldalán helyezkednek el, s valójában egy 3 Lankai H., Magyar Iparművészet 20(1917) 85. 1 0 Veres E., Déva vára és uradalma. (Déva 1906) 21. 1 1 Nagyi., TT 18(1871) 232—233. 44. ábra
