Folia archeologica 14.

Temesváry Ferenc: Adalékok a pest-budai kisipari fegyvergyártás történetéhez

Adalékok a pest-budai kisipari fegyvergyártás történetéhez 231 behozatalára, mint olyan tényezőkre, amelyek minden gyarmati-félgyarmati helyzetben élő nép gazdasági életének elkerülhetetlen kísérő jelenségei. „Általában azonban — írja Fényes — bármilly tetemesnek tessék is a vasipar évi termelése, ez a belső szükségletet ki nem elégíti, különösen a finomabb készítmények külföldről jönnek."

7 A század második felére a polgári forradalom nyomán a helyzet ugyan nagyvonalaiban megváltozott, de a fegyveripar területén lényeges módosulást nem tapasztalhatunk. Még a század második felében is a kitűnő „fegyvergyárak" Pestre összpontosulnak, a vidéki városok nagyarányú fejlődése ellenére a Pesten kívüli termelés csaknem teljesen elhanyagolható. Az elmondottak nem csupán a lőfegyverekre , hanem a vágó és szúró fegyverekre is vonatkoznak. Ezen utóbbi iparág sem készíti idehaza a pengeanyagot, hanem főleg Solingen, Stájerország a készítés helye, míg Magyarországon főleg a szerelésre szorítkoznak. 1873 körül általános panasz egész Magyarország területén, hogy nincs a fegyveriparban elegendő munkaerő, szakképzett iparos. Lényegében itt is hazánk sajátos, elmaradott, gyarmati helyzete tükröződik. A gátló körülmények következtében a magyar fegyveripar képtelen arra, hogy külfölddel, főleg Angliával versenyezzék. Különösen az alacsony kereseti lehetőségek teszik súlyossá a helyzetet, ebből következik ugyanis a munkaerő-hiány és közvetve a munkamegosztás fejlődésének igen lassú üteme. Nem mond ellent ennek az általános képnek az a kivételes helyzet, amely szerint „A finomabb, úgynevezett praecisios fegyverek itt olcsóbban készíttetnek, mint Angliában, sőt részben Belgiumban is".

8 A magyar fegyveripar fejlettségének vizsgálataikor egy pillanatra meg kell állnunk az 1873. évi bécsi kiállításnál, nemcsak azért, mert Magyarország önállóan ez alkalommal lépett fel először mintegy 3018 kiállítóval, hanem elsősorban azért, mert a puskaművesség helyzetéről készített részletes beszámolót Kimer József fegyvergyáros útmutatásai alapján készítették el, aki nemcsak európai, hanem világméretekben figyelemmel kísérte ennek az iparágnak fejlődését és országonkénti sajátosságait.

9 Kirner a kiállítás tapasztalatai nyomán megállapítja, hogy fegyverműveseink termelőképessége megfelelő „akár a szerkezet célszerűségét, s tartósságát, akár a kivitel ízletességét illetőleg, a monarchia többi országával s a Lajtán túli fővárossal is győzelmesen versenyeznek".

10 Az iparágon belüli hiányosságokra felhívja a figyelmet és különösen fájlalja, hogy „. .. a finomabb (damaszk) kettős csövek készítését eszközlő úgynevezett csőkovácsok (Rohrschmiede) az országban nem léteznek".

1

1 Ez azonban csak az egyik gyengéje az iparágnak. A nagyobb baj ott van, hogy „.. . főleg fényűzési fegyverekben csekély a közvetlen hazai termelés leginkább a megfelelő 7 Uo. 85. A behozatalra kerülő „csinozott" művek súlya 176 195 mázsa, s mindezért 2 519 788 forintot fizettünk. Hogy fegyverekre mindebből mennyi esett, megállapítani, sajnos, lehetetlen. 8 Keleti K., Honismertető. A bécsi 1873-i közkiállítás magyar katalógusának bevezető része VI. Vö. uo. 299. ' Ausztria—Magyarország 1851-ben Londonban közösen jelentkezett 748 kiállítóval. Párizsban (1855) a közös létszám 1298, míg Londonban mindössze 1410. Megjegyezzük, hogy Párizsban (1867) már különbséget tesznek magyar és osztrák kiállítók között. 1867 után a magyar kiállítók számaránya egyre nőtt. 1878-ban Párizsban a 2690 magyarral szemben mindössze 3228 az osztrákok száma. Vö. Ráth K., i.m. 9. 1

0 KeletiK., Honismertető. 298. 1

1 Uo. 298—299.