Folia archeologica 14.

Temesváry Ferenc: Adalékok a pest-budai kisipari fegyvergyártás történetéhez

230 Temesviirj Ferenc A XIX. század sokrétű tudományos és felvilágosító tevékenysége nyomán viszonylag elég széles képet kapunk azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a magyar iparosok a világ különböző pontjain fejtettek ki, világkiállítások és gyakran kisebb méretű helyi iparkiállítások alkalmával.

1 Az iparkiállítások jelentősége a hazai fegyveripar fejlődése szempontjából is kiemelkedő volt, éppen ezért az iparkiállításokkal szoros kapcsolatban kell a XIX. századi magyar fegyvergyártás alapvető kérdéseit vizsgálnunk. Amikor a céhszervezetek bomlása előrehaladottá válik, az iparfejlődés magyar teoretikusai beszédeikben és írásaikban egyaránt a céhszervezetek kíméletlen bírálata mellett a magyar uralkodó osztály felelősségét hangsúlyozzák iparunk katasztrofális helyzete miatt. „... főurainknak, kormányközegeinknek hasztalan ajánljuk iparcikkeinket akár magyarul, akár németül, oda sem hederítenek".

2 Hangjuk egyre élesedik, de az átalakulás időszakában ez a kérdésnek csak az egyik oldala. „Mielőtt kézzelfogható példákra hivatkoznám, szabadjon egy kíméletlen igazságot dobnom kormányunk, főuraink, tőkepénzeseink szemébe, hogy t. i. a magyar iparnak ők nem emelői, de elnyomói".

3 Ha ez igaz volt általánosságban, különösen igaznak tűnik fel a fegyveripar területén, ugyanis az osztrák gyarmati elnyomás következtében — s ez a felvetett kérdésnek másik, egyben fő oldala — a magyar fegyveripar kifejlődésének annyi lehetősége sem volt, mint az alapvető közszükségleti cikkeket gyártó iparágaknak. A magyar fegyveripar fejlődésének rendkívüli lassú ütemét bizonyítják az egykori statisztikai feljegyzések is. Amíg 1807-ben 19 lakatosmester, hat puskaműves és három kardkovács működött Pesten, addig 1840-ben a lakatosok száma ugyan 74-re emelkedett, de a puskaművesek, illetőleg kardcsiszárok lényegében megmaradtak a harminc évvel korábbi állapotban.

4 A fegyveriparosok számának lassú emelkedését — vagyis, hogy megközelítőleg harminc év alatt 1 puskaműves és három-négy kardkovács a szaporulat — Fényes Elek 1847-ben készített összeállítása is alátámasztja. Ugyanis a kézművesek száma 1847-ben 232 733 — ebből Pestre 7694 iparos tehető, vagyis minden 51 lakosra jut egy kézműves —inasok és legények nélkül. Most nem vizsgáljuk Magyarország elmaradott helyzetét — mindössze 528 gyár van a jelzett időben 23 400 munkással —, s ezért csupán az iparosok 344 153-as összlétszámának és a néhány puskamüves számának aránytalanságára hívjuk fel a figyelmet.

5 Ezeknek a számoknak a tükrében érthetővé válik, hogy 1846-ban megrendezésre került iparkiállításon mindössze a Kirner család készítményeivel találkozunk.

6 Lényegében a század elején már a legteljesebben érvényben vannak azok a gátló körülmények, amelyek az egész századot alapvetően jellemzik. Gondolunk itt a magyar vasipari termelésre, a nyersanyag kiszállítására, a készáru 1 Az első iparkiállítást 1789-től számítják. Magyarország szempontjából kiemelkedtek: München (1818), Drezda (1824), Moszkva (1825), Berlin (1827, 1879), Prága (1828), London (1851, 1862), Párizs (1855, 1867, 1878), Bécs (1873), Philadelphia (1876), Düsseldorf, Graz, Bruxelles (1880), Boroszló, Halle, Stuttgart, Milano (1881) városokban megrendezett nagyszabású bemutatók. Vö. Rát/j K., Magyar iparkiállítások a múltban és jövőben. (Bp. 1881) 6—7. 2 Keleti K., Hazánk és népe. (Pest 1871) 218. 3 Uo. 4 Mudrony S., Az 1885. évi budapesti Országos Általános Kiállítás katalógusa. (Bp. 1885) IX. füz. 10—11. bFényes E., Magyarország leírása. I. (Pest 1847) 71. Megjegyezzük, hogy a lakosságból csak minden 35. ipart űző. 6 Vö. Fényes E., i. m. II. 216.