Folia archeologica 14.

Mihalik Sándor: A hermányi kőedénygyár

206 1828-ban a hanusfalvi uradalom házait összeírják. Hermány falunál részletesen felsorolják a porcelángyári épületeket: № 6. Az égető kemence házacskája, az istállóval és a malommal együtt № 7. Az edényraktár épülete N° 9. A 3 szobás, 1 kamrás, porcellángyár épülete, továbbá a tüzelőfát, anyagfeldolgozó, étkező helyiségeket és építményeket, azzal, hogy Omnia sunt in desolatissimo statu, vagyis hogy mindez a teljes pusztulás állapotában van.

1

4 A hermányi kerámiai gyár alapítója és létrehozója, Dessewffy Sámuel, még két évtizedig élt. 1848. január 15-én halt meg Kassán. Szép kísérlete és álma: a maga hasznán kívül egy kőedénygyárral gazdagítani a magyar kerámiai művészetet, ekkorára már régen elfelejtődött és emléke szertefoszlott. Csupán Fényes Шек emlékezik meg róla 1851-ben, pár sorban,

1

5 amikor Hermány falut és az akkori ipart ott leírja: „E patakon van 3 szegény malom. Bujanovics Eduárd úrnak hamu zsírfőző intézete van itt, sőt ezelőtt porc^ellánt is kendtek égetni, de már megszűnt". Különös, hogy e röpke feljegyzésen kívül, soha senki egy szóval, egy „betűvel" sem emlékezett meg mindmáig az egykori hermányi gyárról. Senki sem tudta, vagy értesült, hogy egy hermányi gyár is működött valaha és küzdött a magyar ipar törekvéseinek valóraváltásán. Magunk is, hosszas kutatások után, véletlenül és váratlanul, csupán most szereztünk tudomást, hogy az északmagyarországi hajdani nagy kerámiai gócban, Girált, Eperjes, Kassa, Rozsnyó, Igló és Késmárkon kívül Hermányban is álmodoztak és éveken át tevőlegesen fáradoztak magyar kerámiaművészeti ipari próbálkozásokon. Iparkodtunk is a levéltárak mélyéből felkutatni az erre vonatkozó adalékokat,

1

6 nehogy e méltatlanul elfelejtett gyárunkra, a Hermányban kifejtett munkálkodásokra és igyekezetekre, hálátlanul, végleg ráboruljon a feledés és az örök éjszaka sötét árnyéka. VI. Az elfeledettségből és a teljes ismeretlenségből most kibányászott hermányi gyár biztatóan sejteti, hogy a magyar kerámiai gyárak történetének tömérdek meglepő anyaga rejtőzhetik még a családi levéltárak porosodó irományaiban. A Dessewffy nagybirtokon létesült hermányi kerámia gyár az ipari vállalkozásoknak abba a sorába tartozott, amelyeket maguk a földesurak létesítettek és saját maguk házi kezelésében tartottak. A földjáradék változott át ipari tőkévé. Létesítésébe némileg még az а XVIII. századból örökölt versengés is belejátszott, hogy nemcsak az uralkodónak, de gazdagabb főnemesnek, vagy elő1

4 „Conscriptio aedificorum Dominalium in Dominio Hanusfalva cum l

a Decembris 1828°". 1

6 Fényes E., i. h. 1

6 A hermányi kőedénygyártásra vonatkozó adalékokat az Országos Levéltárban elhelyezett Gróf Dessewffy családi levéltár következő részlegeiből és kötegeiből merítettük: Rationes. Ser. I. Fasciculus 2. Cserépvár. Kationes. Ser. III. Fase. 5, 6, 7 (Hanusfalva 1818, 1820 és 1819—1827). Fasc. 27, 28 és 30 (Agyagos 1818, 1819 és 1821). Possessionaria. Fasc. 10. (Hanusfalva).