Folia archeologica 14.

Mihalik Sándor: A hermányi kőedénygyár

A hermányi köedinyg/ár 193 Az elszámolás kiadási rész megőrizte mindazok neveit, akik Matusch Antal művezető irányításával 1818-ban a hermányi gyárban dolgoztak: 1) Reims^ky József (az 1818-ban kifizetett munkabére 120 frt 50 kr). 2) Zegich János (434 ft 35% x

r)- Hammer^ki József(516 frt 27 xr). 4) Darvassy György (533 ft 53 xr). 5)Schenberg József (442 ft 31 xr). 6) Mosony (38 ft 58 xr) 7) „Oras% Mihail" (227 frt 45 xr). 8) Benig Jakab (231 frt 27 xr). 9) Baran János (80 frt 29 xr). 10) Kocsi sc h György (42 frt 17 kr.) 11) Benenduska (169 ft 11 kr). 12) Zegdins^ky József (27 frt). 13) Schulz (18 frt). 14) Maugsch Frigyes (168 frt). A fabrikansoknak az 1818-ban kifizetett bér összege 3151 frt 21

У

2 krajcár. A materialékért (só, ezüst glét, zöld és sárga festék, ón (zin) 356 ft 27 xrt adtak ki (ebből 20 forintért üvegcserepeket vásároltak). Az elszámolás „An Geschier übergeben" rovata szerint a gyártmányok fő átvevője Mracsek — „Hausmeister" Eperjesen, aki 2243 forint 3% krajcár értékű edényt vett bizományba. A huszadik edényégetéskor Mayer és Pinkász hermányi zsidók 213 frt 50 krajcár értékű gyártmányt vettek kézhez, hogy a sátoraljaújhelyi évi országos vásáron árusítsák. A hanusfalui Csolak kereskedőnek 68 forintot adtak materiálékért, Keczer Józsefnek Peklinbe 6o forintot. „An Geschier übergeben" címen a teljes kiadás 2632 forint 10% krajcár volt. A hermányi gyár 1818. évi mérlege: Minthogy a gyár bevétele 7716 forint 56 krajcár, kiadása 6642 frt 43 kr, az évi maradvány 1074 ft 13 xr. Ugyancsak 1818-ban rendezték be az eperjesi Dessewffy palotában a hermányi gyár lerakatát is. Díszítésére Kawals^ky András eperjesi piktor június havában aranybetűs táblát (Eine Tafel mit Goldene Buchstaben und darauf gemahlen) s ezen kívül még egy lámpást is festett. Gros% Mihály július 22-én erősítette fel a „Portzelan Wappen"-t, majd a bolt kétszárnyas vasablakára biztonsági tartozékokat készített 115 font súlyban, 143 ft 45 xr-ért. A lerakat berendezéséről Grosz Mihály, Kiss Imre és Lieb János 1822. február 7-én közös nyilatkozatot adott ki, amely szerint 1819-ben és 1820-ban: „in hiesigen Gräflichen Hausze befindliche grosze fordern Zimmer, zu einer SteingutGeschirr Niederlage durch uns umgerendet und mit allen Requisiten laut persönlichen Angabe des Herrn Grafen eingerichtet haben.

7 П. A hermányi gyár 1819. évi működésének részleteiről két számadáskönyv tájékoztat.

8 Ezenkívül egyes ránk maradt levelek éreztetik azt a szeretetet, amellyel maga a gyár tulajdonosa, Dessewffy Sámuel igyekezett elősegíteni és fokozni a gyár működését. 1819. március 13-án Kassáról válaszol Ebért István inspector futárral küldött levelére s őszintén megírja „azonnal eltöltött az aggodalom, hogy a hermányi művezető, ki — midőn ott valék — ott volt, mert nem egészen 7 Kiss Imre 8 különböző munkálatot, ezek között sublótot is készített, Lang Sámuel 85 frt 19 '/з krajcárt számláz vasdolgaiért. 8 „Rechnung der Hermanyer Fabrique im Jahr 1819 von 1'« Jäner bis letzen August" és „Diarium Perceptionis Erogationis 1819 Ex Cassa Inspectoris", augusztus 24-től december 27-ig Kubek András hanusfalui kancellista bejegyzéseivel. 13 Folia Archaeologies