Folia archeologica 14.
Mihalik Sándor: A hermányi kőedénygyár
194 Mihalik Sándor érti a mesterségét, annyira tönkre mennek nála az eszközök, míg a régivel jól előrehaladunk". Ami az anyag őrlését illeti, Dessewffy azt tanácsolja — tavaszszal, nyáron és ősszel felváltva annyit kell őrölni és olyan Gosrast-ot készíteni, hogy télen a víz hiányában a munka késedelmet ne szenvedjen. Közli inspectorával hogy az edelényi gabonaintéző Vörös gondnok lett és a megüresedett helyén Uhlyarik a gazda, mert „így követeli ezt az én érdekem, hogy így legyen." A levélhez mellékelt céduláról látható, hogy gipszet, glétet, timsót nem szerzett be, mert nem volt pénze. A királykék ügyében Kassáról rendelő levelet küldött Pestre és 14 napon belül megkapják, de inspektorának pénzt kell küldeni. Dessewffy aggodalma igazolódott akkor is, midőn 1819 közepén a nagy családi esemény: 21 éves Ferenc fia házasságkötése lezajlott. Minthogy az idősebbik grófi ág magtalan volt, családpolitikai okok miatt az ifjabb grófi ág, tehát éppen Dessewffy Sámuel leszármazottai kerültek előtérbe. Dessewffy nászajándékul hermányi kőedénykészlettel is szeretett volna kedveskedni. Előkészülete és elkészítése annyira húzódott, hogy Nagy-Idán Dessewffy Ferenc házasságkötése Gróf Csáky Aloisiával már megtörtént, amikor még mindig csak az egyes próbadarabok készültek el. Az esküvőről hazatérő Dessewffy Fintán augusztus 13-án 4 tányért (Orbiculos) a mutatványba küldött darabokból behatóan megszemlélt. Inspektorához írt levelében kedvezően nyilatkozik benyomásairól. Ügy véli, hogy a massza jobb és simább. A kidolgozást is gondosabb munkának ítéli és ezért beleegyezését adja, hogy ifjú házas fia számára ebből a masszából készüljön erőssége miatt a szerviz. „Még pedig a tiszta fehérből s — amennyiben szebb szín nem lenne — nem a színesből, mert a tiszta fehér jobban hozzá illeszkedik az ezüst szervizhez." Meghagyja tehát, hogy a fehér tálak mintája szerint készítsenek a gróf— (vagyis: a fia) — részére hasonló szervizt. Inspektorát egyúttal megkéri, hogy az ő számára is készíttessen „minél gyorsabban" 12 személyes tiszta fehér szervizt. A siettetés az új rokonok részéről várható vizitek és látogatások nagy száma miatt történhetett. Mivelhogy a szélmalom már kényelmetlen volt, elbontották s még 1819ben a Szabolcs megyei Hugyajba szállították. A hermányi gyár szükségleteit továbbra ísLörintz kőműves látta el. 1819-ben 44 napon át dolgozott a Dessewffyek birtokain és többek között a kőedénygyár glazurmalmát is javította. 1819 végén Mratsek eperjesi lerakat vezetőnél az inventárium szerint 2100 forint 54 X értékű hermányi edény volt bizományban. Lipták György kimutatása arról tájékoztat, hogy a hermányi gyárban készült edények kiégetésére 1819-ben 300 öl tüzelőfára volt szükség. Az elszámolások apró adalékait összeillesztgetve a gyári dolgozók javadalmazása a készpénzbeni fizetéseken kívül még Korn, szalonna, vaj, só, bőr, bor, gyümölcs, gyertya, hüvelyesek, bőráruk és egyes öltözékdarabok természetben való juttatásából állott. Az 1819-es év első felében Béla, Abos, Eperjes, Kassa, többször Ungvár, Tarcal, Homonna, Varanno és Debrecenbe való utazásukhoz utaltak ki költségeket. Leginkább maga Matusch gyárvezető indult útnak. Az 1819-es sztropkói vásárkor 3 ft 7 x-t, Homonnán pedig 79 frtot szedtek be edény eladásból. A január 1-től augusztus végéig terjedő elszámolások egyikén az akkori dolgozók névsorát is feljegyezték. Ezek szerint az 1819-es év első felében a gyár személyzete:
