Folia archeologica 14.
H. Kolba Judit: Románkori feliratos sírkőlap
Kománkori feliratos sírkölap 121 Igen nyomatékos a sírvers azon része, sta, perlege, plora, melyben felszólító módban óhajtja az elhunyt saját meggyászolását. Hasonló kezdetű verssorokat ismerünk még Melkből — sta, fle, plange, gerne 3 6 és Alfonz király epitafiumáról — sta, lege, qui fuerim, iaceo, 3 7 mindkettő már a XV. századból származik. Sírfeliratunknak eddig csak második és harmadik sorával, a középkori sírverssel foglalkoztunk. Nem érdemetlen azonban első sora sem, amely egyedül szolgáltat konkrétabb adatokat. A két személynévre, páter Paulusra és Apollinarise gondolunk. Itt kapcsolódik hozzá a kő gerecsei származása is. A fenti két személynevet tehát valahol ezen a vidéken kell keresnünk. A szövegben előforduló páter szó még egy támpontot jelent: a középkorban ugyanis nem a mai használat szerint alkalmazták, tehát nem minden felszentelt papot címeztek így. Legalább apáti rangban kellett lennie, bár nem minden szerzetes rendnél nevezték így az apátot; csak azon monostorok fejét címezték így, melyeknek legalább egy fiüájuk (alájuk tartozó kisebb rendházuk) volt. Ez volt további kutatásaink kiinduló pontja. Megvizsgáltuk a Magyarországon akkor működő szerzetesrendek szabályait, mely rendeknél találhatjuk ezt meg. A bencések is „páter monasterii"-nek tisztelik apátjukat, 3 8 a legáltalánosabb azonban a premontrei rendnél. 3 9 Ök ugyanis pater abbas formában használták az egész renden belül, és oly gyakori, általános náluk ennek használata, hogy ezen a vonalon próbáltunk elindulni. A premontreieknek több kolostora ismeretes a XII. század elejéről. Nem lehetetlen, hogy valamelyik Esztergom körüli premontrei kolostor — Bény (alapítás 1217 előtt), Bozók (eredetileg bencés alapítás, XII. század végétől premontrei), Garáb (alapítás 1171 körül), Majk (alapítva 1210 körül), Zsámbék (alapítva 1210 körül) 4 0 — egykori apátja sírkövét őrzi múzeumunk. Még egy erősítő érvet találunk a premontrei rend mellett: a fent említett windbergi kézirat ugyanis az ottani premontrei monostorban keletkezett. A kéziratot Gebhard apát feltehetően még jóval halála előtt készítteti — s mivel 1141—1191-ig volt a kolostor apátja ,— így a XII. század végére egész biztosan elkészült a kézirat. Egy-egy renden belül pedig könnyen továbbjuthatott a versgyűjtemény, márcsak a kis távolság miatt is. Feladatunk ezek után az lenne, hogy a feltételezett premontrei renden belül először egy Pál nevű apátot (pátert!), majd egy nemsokkal utána elhunyt Apollinaris nevű egyházi férfiút keressünk, aki még valamennyire ismerhette Paulus apátot. (Feltehetően ugyanis azért temettette magát a páter mellé, mert jól ismerte és nagy tiszteletben állt előtte.) Ismeretes ugyanis, hogy a középkorban a monostor tagjai vagy a káptalanba, vagy a templom kereszthajójába temetkeztek. Mivel kicsi volt a hely, idővel megnőtt az új sírhelyre szorulók száma. Ezért hamarosan kialakult az a szokás, hogy egy sírba, vagy sírhelyre több elhunytat is temettek. Ilyképp Paulus pater közelébe, esetleg sírhelyébe — „ad" — temették el, saját kérésére, Apollinarist. Ő sem lehetett sokkal kisebb személy, mert akárkit nem temettek együtt az apátokkal. A templomnak mindig külön részét tartották fenn számukra. így — feltehetően — Apollinaris is páter abbas 3 6 Uo. 973. 18.568 sz. 3 7 Uo. 18.569 sz. 3 8 Erdélyi L., A pannonhalmi sz. Benedek rend története. 1. (Bp. 1903) 33. 3 9 Scotus, A., De ordine, habitu et professione canonicorum Praemonstratensium. PL 198. (Paris 1855) 439—610. 4 0 Oszvald A., A magyarországi középkori premontrei prépostságok. (Bp. 1939) 20—21, 23.
