Folia archeologica 14.

Dienes István: Nemzetségjegy (tamga) a békési honfoglaláskori íjcsonton

Nem^etségjegf a békési bonfoglaláskori íjcsonton 107 azért nem került elő eddig másutt is hasonló jegyes csontlemez, mert többnyire az íj korhadó részeire faraghatták rá a nemzetségi jelet. A békési íj tamgájában rejtőző madárábrázolás tehát — feltevésünk szerint — a nemzetség vezető családjának totemállatát jelenítette meg. Ellenőriznünk kell, vajon nincs-e nyoma a nemzetségfő állatalakos jelvényének a tőle származtatott nemzetség címerképein. Győrffy György fejtette ki nagy meggyőző erővel, hogy a XI. század derekán pogány lázadást szító Vata az egykori nemzetségfő ivadéka lehetett, aki éppen birtokaitól megfosztott és ősi várából kiűzött családjának erősen megcsorbított hatalmát remélte mozgalmával visszaállítani.

6

2 Sajnos nemzetségének ősi címere után hiába nyomozunk. A Vata nevet feltűnően kedvelő s ezért az ő véreinek tartott Csolt nemnek, illetve az Ábránfi családnak

6

3 csak késői címerképe ismeretes.

6

4 A címerpajzsban levélcsokroktól közrevett felegyenesedő kar koronát tart kezében (47. ábra, Csorna nyomán). Ez az ábrázolás nem alkalmas arra, hogy abból következtetéseket vonjunk le, bár a két oldalt mellék)elvényként szereplő növényi dísz az eredeti címerkép emléke is lehet. Nem szokatlan jelenség, hogy az ősi címer átfogalmazásakor régi ábrájának egyes elemei — pl. állatidomok, mondjuk egy kiterjesztett szárnyú madár szárnyvégei — stilizált növényi mintaként maradjanak meg.

6

6 Elképzelhető tehát, hogy az eredeti címerkép valóban egy szétterjesztett szárnyú madárábrázolást foglalt magában. Amíg egy középkori oklevél pecsétjén nem bukkan elő a Csolt nem régi címere, e kérdésben nem juthatunk előbbre. Jogosan merül föl, ha az íj csontos részeinek jelölése szokásban volt a békési köznépi családnál,úgy miért nem faragták rá e tamgákat az 58. sírból előkerült íjcsontokra (XVI. t. 9—13) is. Úgy hisszük, a sír pontosabb keltezése hozzásegít a magyarázathoz. Ez már ugyanis későbbi, Árpád-kori temetkezés: a váz fogain első királyaink meghatározhatatlan éremtöredékét lelték. Akit ide temettek, nem szolgálhatott a Csolt nem egykori elődjének, az ősfoglaló nemzetségfőnek seregében, hanem a kisajátított várba kerülő királyi ispán katonája lehetett. A nemzetségfő tamgáját természetesen ekkor már nem volt időszerű használni. (Nyilván az újjászervezett vármegyei hadcsapat vezethette be a szakás nyílcsúcsok alkalmazását is.) Az ispán uralma ugyan főként a magával hozott Megyer és Berény törzsbeli katonaságra támaszkodhatott,

6

6 de a mi köznépi családunk továbbra is állított egy (?) katonát a megyei seregbe. Cserében a megszokott keretek között élhettek tovább, míg urukat a várból kiűzték és a régi vezetőréteg nagy részét birtokainak feladására kényszerítették. A vár később hol az ispán, hol az ősfoglaló nemzetségfő sorsukkal elégedetlen, lázadozó utódjainak: Vatának és Vata fia Jánosnak kezén volt, a köznépi család azonban háborítatlanul helybenmaradt a sok szenvedést látott vár közvetlen környékén is. Elődeinknek ahhoz a rétegéhez tartoztak, amely közömbösen nézte egykori és új urainak hatalmi párharcát, hiszen abban aligha volt érdekelve. így is, úgy is alávetett sorban éltek és számukra csak a megmaradás volt fontos. DIENES ISTVÁN 5

2 Győrffy Gy., i. m. 34—35. 5

3 Karácsonyi ]., i. m. I. 178., III. 9—16. 6

4 Csorna ]., Magyar nemzetségi czímerek. (Bp. 1904) 67. 5

6 Uo. 9.; Győrffy Gy., i. m. 5. " Vö. 52. j.