Folia archeologica 13.

Kalmár János: A magyar huszár-tárcsapajzs

Л magyar huszár-tárcsapajzs 203 közepükön kiugró csúccsal. Magassága 1007, szélessége 660 mm.

13 (XXXV. t. 1.) Ugyanott hasonló alkatú és korú tárcsán vörös alapon aranyos vértezett kar egyenes kardot tart, amelyre arany oroszlán kapaszkodik. Felső jobb sarkába sugárzó nap és holdsarló képe van festve. Magassága 1000 mm, szélessége 760 mm, a tartó heveder szegecsfejei félgömb alakúak.

1

4 A debreceni Déri Múzeum huszártárcsája is az emelkedő csúcsú példányok közé tartozik. A tartó hevederek szegecsfejei nagyméretű félgömb alakúak. Díszítése eltér az eddig leírtaktól. A jobb felső sarokban török félhold és csillag képe díszlik. A tárcsa mégsem török, hanem magyar, mégpedig nagyszebeni készítmény. A tárcsa közepét különös módon összeállított tollbokréta képe tölti ki, középen egy magányos sastoll nyúlik föl, attól jobbra-balra egyegy sasszárny. Ezen hármas összeállítás mögött legyezőszerűen elhelyezett toll sorozat, mint háttér foglal helyet. A sastoll és a két szárny tölcsérszerű közös tartóba van bedugva, amelynek két oldaláról egy-egy bóbitás kakadu-fej nyúlik ki. Mivel az iszlám tiltja az élő alakok ábrázolását, nyilvánvaló tehát, hogy a kakadu-fej megjelenése nem a török eredet mellett bizonyít. A török csillag és félhold képével már találkoztunk oroszlán címerképes tárcsán is. Ha az emlékanyagban tovább kutatunk, megtaláljuk a török csillagos, félholdas tácsát azonos tolldísszel, a nagyszebeni múzeumban. Nemcsak a festett tolldísz és a csillagos félhold képe, hanem a tárcsa alkata, a nagyméretű félgömbölyű tartóhevederes szegecsfejek is azonosak a debreceni példánnyal. M: 920 mm, sz: 570 mm.

1

5 Ugyancsak csillagos, félholdas díszítést látunk azon a nagyszebeni tárcsán, amelynek keretét zöld, sárga és fekete foltos gyűrűző kígyó festett teste adja meg, középen fekete, kék és piros, hármas tolldísz ékeskedik. A szegecsfejek nagyméretű félgömb alakúak. M: 880, sz: 570 mm.

1

6 A gráci, győri, nagyszebeni és a debreceni tárcsáknál a korban való összetartozásra mutat a tartó hevedert megerősítő félgömb alakú szegecsfejek azonossága; későbbi példányokon ugyanis ezekkel a szegecsfejekkel már nem találkozunk. A berlini Hadszertár gyűjteményében megfigyelt három huszártárcsa a szélesebb fajtákhoz tartozik, kevéssé magasra ugró csúccsal. Az egyiken piros alapon két fehér harántsáv van, a másik öt harántsávos, közepére azonban fehér félhold van festve. Végül a harmadik példánynál a sarkokban és az oldalak közepénél egy-egy törökös ízlésű levélalak, majd középen és a felső csúcsnál hasonló levelekből kialakított koszorú foglal helyet. Koruk az 1520—40-es évek közé helyezhető. Ügy látjuk, hogy mind a három példány nyugati készítmény. A felfestett félholddal, ill. az átfestetéssel nyert török jelleget. Mind a három tárcsa török 1

8 s^endrei /., i. m. 224. Vö. Bie/%, J., Die Hermannstädter Tartschen. Mitt, aus dem Baron Bruckenthalischen Museum. 3(1933) 35. 1

4 Uo. 1

5 Uo. 34. 6. kép. 1

6 Uo. 5. kép.