Folia archeologica 13.

Kalmár János: A magyar huszár-tárcsapajzs

204 Kalmár János zsákmányból származik. Kopjarúd kivágásuk nincs. A török lovasság kezében a XVI. század első felében szintén otthonos a tárcsa. Átvették a magyaroktól s előnyösen felhasználták a védelemnél. Albrecht Dürer 1518-ból származó könyvében rajzot közöl a különböző trófea-vivő lovasokról, amelyek között egy magyar fegyverИШШ^'

Sff at 11 csoportozat is szerepel. Tollas kalap, н

ШШ

'

у

Я (ffl zsinóros köpeny, ezenkívül íj, nyílШШШ; Ув 7 __ Я vesszők tegezben, szablya és egy fí^^F S! (ж* ||| huszártárcsa a csoportozat darabjai. Ш

'1 ' ,, A sárga tárcsa felső szintje ívben Щщт^ТшШВВШ f^wl ;{<* halad felfelé, keretezett díszű, közéI

Ш

Ё

ШгМ U^È'S/^yè^fM pen kitöltött kör alakú mező. A tár- 4$fr»i csán már nem látható a kopjarúd <Щ kivágása.

1

7 (62. ábra) Ш

ЁV '* _ V

•^ЗчТ*

4' A Nyugat a schmalkaldeni háborúban (1546—1547) ismerte meg a * 1 magyar huszár nagy fölényét, akik 64 a akkori ügyességükkel egész Európa csodálatát vívták ki. Jeromos Faleti, az estei herceg titkára jelentéséből ismerjük a szász határra vonuló huszárjaink öltözékét és fegyverzetét: „A gyorslovú magyar huszárok hosszú lándzsáikkal, háromszögletű, testhosszúságú pajzsaikkal, melyek csúcsos vége felül volt s amelyek különféle színűre voltak befestve, a lándzsák apró lobogóival, kellemes látványt nyújtottak a szemlélőnek. A lándzsán kívül görbe kardot, fokost vagy buzogányt viseltek, kurta szárú csizmáik szélesen voltak vasalva, hatalmas sarkantyújuk volt, hosszú redős ruhájuk alatt — mely bokáig ért •—páncélt csak elvétve viseltek."

1

8 A megnyúlt csúcsú tárcsa valóban háromszög alakot mutat. Nagy harci előnyt jelentett, mert a test előtt kismértékben oldalt elmozdítva a magasra nyúló felső csúcs a fejnek is védelmet nyújtott. A felső csúcs megnyúlása — úgy találjuk — a szélesség csökkentését vonta maga után, tehát a gyeplőtartó kezet nem terhelte mértéken túl. Mocenigo, Velence követe, azt írja a magyar huszárokról: „Az általam látott magyarok mind könnyű lovasok voltak. Fegyverzetük közönséges lándzsából és hosszú pajzsból állott. Ezek a magyarok a földön alusznak, pajzsaikkal takaróznak."

1

9 V. Károly császár krónikása, a spanyol Alcantara rend nagymestere, Louis de Avila, ekképpen ír a huszárokról: „Fegyverzetük hosszú lándzsa, amellyel 1

7Frimmel, Th., Kunstbuch Albrecht Dürers von Nürnberg. Jahrbuch der Kunsthist. Sammlungen der Allerhöchsten Kaiserhauses. 5(1887) XXI. 4025 f. t. 1

8 Károlyi A., Sz 11(1877) 647. 1

9 Uo. 843. 64. ábra