Folia archeologica 13.

Biróné Sej Katalin: Hygieia, Salus és Valetudo

H Y G I E I A, SALUS ÉS VALETUDO Az antik ember gondolkodásában igen fontos szerepe volt az egészségnek. A betegségek kényének-kedvének kiszolgáltatva, tudományos gyógykezelés hiányában az istenekhez fordult segítségért. Már köszöntésében — salve, vale

1 •— is megnyilatkozott az egészség, a testi jólét, illetve testi épség utáni vágy. Számtalan szobor, relief, felirat és érem maradt fenn, amelyek a gyógyító isteneket ábrázolják, illetőleg azok hathatós segítségét igazolják. A korai köztársaság korában Rómában is jelentkeztek a gyógyító istenek, így Minerva Medica, Diana, Febris,

2 ezek azonban nagy járványok esetén nem bizonyultak elég hatékonynak. Ez teszi szükségessé a görög gyógyító istenek, így Apolló, Asklepios és Hygieia importálását. Dolgozatunkban azt a problémát ragadjuk ki és vizsgáljuk — az i. sz. II. sz. végéig —, hogy a rómaiak pénzverése, hogyan tükrözte a görög Hygieia kultusz bevezetését, illetve azonosítását a római Salus és Valetudo kultuszával. Apolló az V. sz. folyamán került Rómába.

3 Átvételét a városban dúló pestis-járvány indokolta, amelynek megszüntetését Apollótól várták, ennek bekövetkeztekor (433) templomot emeltek az istennek.

4 Hasonló okok folytán került el Asklepios tisztelete is a városba. Asklepios az antik világ legjelentősebb gyógyító istene volt, akinek kultusza Görögországban az V. sz. második felében élte virágkorát.

5 A kultusz centrumában azonban még az i. sz. III. századból is számtalan, az istennek szentelt oltárt és feliratos táblát hoztak felszínre az ásatások.

6 A hellenisztikus kor1 Weinstock, St., Valetudo. PWRE II. 15 (Stuttgart 1955) 265. 2 Weinstock, St., i. m. 268. Ezeket az isteneket esetleg salutaris jelzővel látták el, amikor betegség esetén hozzájuk fordultak. 3 Wissowa, G., Religion und Kultus der Römer. Handbuch der Classischen Altertumswissenschaft. V. 4. (München 1902) 239. Apollo kultusza ekkor már elterjedt Itáliában. Rómában elsősorban mint gyógyító istent tisztelték. Csak a III. sz.-ban Asklepios megjelenésével kerül tisztelete második helyre a gyógyító istenek között. Wissowa, G., i. m. 239—240. 4 Eivius, IV. 25, 3. „aedis Apollini pro valetudine populi vota est." 6 Ni/sson, M. P., Geschichte der griechischen Religion. Handbuch der Altertumswissenschaft. V. Abt. II. Teil. I. Bd. (München 1941) 764. Asklepios neve a különböző nyelvjárásokban más és más. Eredete is a különböző mondakörök szerint változik. Apollóval is kapcsolatba hozzák. A korai időben nemcsak a gyógyításra korlátozódik hatásköre. Traemer, E., Asklepios. Roscher, Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie. I. 1. (Leipzig 1884— 1886) 615—623. A hellenisztikus időkben Kos, majd a császárkorban Pergamon lesz kultuszának székhelye. Traemer, E., i. m. 626. Kezdettől fogva a kígyó az attributuma, sőt nemcsak az, hanem megjelenési formája is. Hornyánszky Gy., A görög felvilágosodás tudománya. (Bp. 1910) 23. Rómába is a kígyó képében érkezik. (Lásd 11. jegyzet.) Általában idősebb szakállas férfinak ábrázolják, meztelen felsőtesttel, kígyós bottal. Amelung, W., Die Sculpturen des Vatikanischen Museums. I (Berlin 1903) 477, 684. 84. t. 6 Ni/sson, M. P., i. m. V. Abt. II. Teil, II. Bd. (München 1950) 320—321. A szentély itt még az i. sz. IV. században is fennállott.