Folia archeologica 13.
Tőrök Gyula: Rómaikori faházak nyomai Halimbán
Rómaikori faházak nyomai Halimbán 67 A IV. sz. építmény alapfal-árkában találtunk egy vörösbarna mázú, szürke anyagú terra sigillata töredéket kyma tag dísszel, (XVl. t. 8.) egy vörösre égett, fekete festés foltjait viselő kis cseréphordó töredékét körbefutó árkolásokkal, (XVI. t. 9.) továbbá két vörös és egy szürke durvaszemcsés anyagú cserépdarabkát. — Az alapárokhoz csatlakozó D-alakú gödör hasonló korú kerámiatöredékeket tartalmazott. Az V. számú építmény alapárkából egy seprűs díszítésű fazék csillámos és szemcsés anyagú, barnásfekete töredékei, (XVI. t. 12.) egy kisebb téglavörös korsó töredékei; egy nagyobb szürkésbarna edény durva szemcsés talptöredéke, azonkívül egy szürke színű barnásvörös sigillata mázú edénytöredék került napfényre. Végül a VI. sz. építmény alapfal árkaiból emeltünk ki cserépdarabokat, amelyek szürke színű, szemcsés anyagú csillámos házi kerámia körébe (XVI. t. 10.) és téglavörös színű korsók közé tartoznak. (XVI. t. 11.) Az épületből és az alapárkokból előkerült tárgyak ugyancsak a MNM-Történeti Múzeum római gyűjteményének leltárában találhatók. 1 0 A felsorolt kerámiai anyag megerősíti Bónis Éva fent említett meghatározását, 1 1 de feltehető, hogy éppen a markomann betörés idején pusztultak el ezek az építmények. A település és a temetkezés felső időhatáránál sokkal jobban elmosódnak a kezdeti időpontok. Ez részben azzal magyarázható, hogy a telepnek egy részét tártuk fel s nem ismerhetjük a feltáratlan építményeknél található leletanyagot. Azon vastárgyak közül, amelyek erről a helyről 1904-ben előkerültek, az azonosíthatókat fényképükkel együtt rövid leírásban közöljük. (XVII. t. 1—14.) 1. Hornyoló. Köpűs szárán erősen kidomborodó gyűrűvel, a végén kanálszerű éles vésővel. Hossza 36,5 cm. 2. Vas es%kö\. Mindkét végén kihegyesített csavart vaspálca. A hevített vas átszúrására használhatták. Hossza 27,3 cm. 3. Vonyókés. Fa anyag homorú megmunkálásához használható széles pengéjű kés, két végén markolatnyúlvánnyal. Az ívelt penge átmérője 12,6 cm, markolatnyúlványa 13,8 cm. 4. Balta. íves élű vasbalta. Nyitott köpűvel. Hossza 11,6 cm. 5. Kés. Egy élű, ívelt hátú vaskés. Széles markolatnyúlványának a végét kéztámasztó lappá kalapálták ki. Hossza 27,5 cm. 6. Olló. Egy darabból készítették s markolathajlítása adta rugózását. Hossza 21,1 cm. 7—9. Sarló. Penge- és markolat egy ívbe esik. Markolatvége szeg módjára felhajlított, a markolatlapon szeglyukkal, a nyélfogó vaspánt és a szegecs részére. Három darab. Átmérőik: 22,7; 27,2 és 29,7 cm. 10. L,ánc. Laposra kalapált vastag szemekből készített vaslánc. Egyik végén 8-as alakú zárószemmel, a másikon az előzőbe akasztható kampós taggal. Hossza 57,3 cm. 11. Rúdtartó vas, láncszemekkel. A kocsirúd szabad végének tartására készített vastárgy, két végét visszahajtották erősítő bordává, s ezáltal fület alkottak a beleakasztott nagy láncszemek részére. A láncszemek erős kopásról tanús1 0 Ltsz. 55.19.1-3. és 60.27.1-25. 1 1 A korai kerámia datálásához 1. Bónis É., A császárkori edényművesség termékei Pannóniában. I: A korai császárkor anyaga. DissPann II. 20. (Bp. 1942.) 5«
