Folia archeologica 13.
Patay Pál: Az alsótelekesi vaskori temető
Az alsátelekesi vaskori temető 45 jelenség lehetett a 62. sír esetében is, csakhogy itt az ásatás alkalmával a gyermekcsontváz közelében, de annál magasabban, minimális mennyiségben talált égett csontokat az ugyancsak a közelben levő 63. sírhoz tartozóknak véltem. Az antropológiai vizsgálatok arról győztek meg, hogy a fenti esetekben nem részleges hamvasztás történt, ugyanis e gyermekcsontvázak mellett talált hamvak felnőtt egyéntől származnak. Különösen a 36. sírban volt ez nyilvánvalóan megállapítható. Megfigyelhető volt a sírok egy részének kővel való beborítása (kőpakolás). Ez lehetett nagyobb méretű s ebben az esetben több sírt takart (4. sírcsoport), vagy kisebb, amely alatt csak egy-egy sír rejtőzött (60., 64., 65. sír). Találkozunk olyan esettel is, hogy a sírgödörbe a hamvak fölé helyeztek ugyan köveket, de ezt nem tekinthetjük igazi pakolásnak (12., 44. sír). Sírhalomnak a legkisebb nyomát sem figyelhettük meg. Jelentős a melléklet nélküli sírok száma (közel az egyharmaduk). A többiben sem volt sok lelet található. Ami kevés akadt, az rendszerint a hamvak közé volt elhelyezve. Az edénymellékletek is itt foglaltak helyet. Megfigyelhető volt az, hogy néhány esetben (50., 52. sír) az edényt már csonkán tették a hamvak közé. Gyakran pedig egy, vagy több edénynek csak néhány apró töredéke volt a hamvak mellett. Lehet, hogy ezeket nem mindig tették tudatosan a sírba, mivel hasonlók a temető egész területén szórványosan is előfordultak. Feltűnő az is, hogy a sírokban csak kúebb edények, csészék, bögrék szerepelnek, mintha a temetési szertartás csak bizonyos edények sírbahelyezését kívánta volna meg. A fegyvermellékletek esetében jelentős az, hogy az itt talált 5 lándzsahegy közül 3 be van hajlítva. Fontos ez pedig annál az oknál fogva, mivel a fegyverek összehajlított állapotban történő sírbatételének szokását ez ideig a kelta (ill. kelta kultúrájú) népek szokásának tekintették. Az alsótelekesi példák azonban arról győznek meg, hogy e szokást már a kelták bevándorlása előtt is űzték tőlük független anyagi és szellemi kultúrájú népek. A mellékletek között van néhány bronztárgy, amely a halotthamvasztó máglya tüzében részben megolvadt. A karperecek között akadnak ilyenek, (1 ja, 4 /к, 13. sír — VI. t. 1, 15., VII. t. 25.) valamint tűzben eltorzult a 21. sír falerája is. (V. t. 20.) Nem kevés azon sírok száma sem, amelyben a hamvak mellett vagy között állatcsontok voltak. Ezek egy esetben sincsenek megégve. A halottnak szánt ételáldozatot tehát nem tették fel a máglyára. Hangsúlyoznunk kell, hogy a temető nincs teljesen feltárva s így végső következtetéseket nem vonhatunk le. Mégis az 1959. évi ásatások után a temető elhelyezését tekintve megfigyelhetjük azt, hogy a sírok nagyjából két csoportot alkotnak. Az egyikbe sorolhatók az 5., 8—57., 66., 68. és 77. sz. sírok. Ez a csoport a dombhát gerincén és annak közelében helyezkedik el. Az 5., 37—39., 66., 68. sírok ugyan úgy tűnnek fel mintha külön csoportot alkotnának, de ez csak annak a következménye, hogy a közbeeső sírok (legkevesebb kb. 15) a kő-, helyesebben murvabánya egyik gödrének kitermelésével elpusztultak. Legkevesebb 5 sír elpusztulhatott a csoport Ny-i oldalánál is. Az itt megsemmisült sírokból származik a két, az ásatás előtt talált szórványos edény. A csoport közepetáján a sírok igen sűrűn helyezkednek el. A széleken a sírok lényegesen ritkábbak.
