Folia archeologica 13.
M. Balik Sándor: A magyarországi kőedénykereskedés és gyártás harca a XVIII. század végén
A magyarországi kőedény keres ke dé s és gyártás harca 285 gyártani szándékozó, tehát a magyar kerámia nagy magasságokba való fellendítéséről álmodozó Germain 1794-ben szegényen, nyomorultul, elhagyatva halt meg. III. KUNY ÉS A MAGYAR KERÁMIAGYÁRAK PROBLÉMÁI 1793-BAN A Helytartótanács által 1793 májusában követelt és a magyar gyárak állapotáról küldendő adatszolgáltatási rendelkezés alkalmat adott Kuny Domokosnak, az akkor már császári királyi privilegizált budai edénygyár tulajdonosának, hogy ne csak a saját küzdelmeit panaszolja, hanem a magyar kerámiai ipar egészének javítása és fellendítése érdekében vázolhassa megfigyeléseit és az elképzelése szerinti hasznos tanácsokat is megadhassa. 1793. szeptember 26-án kelt memoranduma 2 0 Siklóssy Lászlónak, Kuny nagy monográfusának a figyelmét is elkerülte. Nem haszon nélküli tehát, ha a magyar művészi kerámiagyártás XVIII. századvégi helyzetét, égető problémáit felsoroló iratról lefújjuk a feledés rárakódott porát. Az elképzelésekről, bánatokról, panaszokról és reménységekről közvetlenül Kuny Domokostól, a XVIII. század kilencvenes éveinek éppen az egyik autentikus és hivatott szakférfiától magától értesülünk, hitelesen és megbízhatóan: A budai edénygyárban — tájékoztatása szerint — 6, 12, 24, sőt még 100 személyes étkészleteket és kávésedényeket készítenek. Ezek első fajtája olyan, aminőket a római birodalom Durlach városában készítenek s amely edényeket Magyarországon holicsi-nak neveznek. 2 1 Fehér, vagy kék virágokkal, esetleg zöld széllel, avagy tarka színes virágokkal, fekete tájképpel vannak festve. A készítmények másik fajtája olyan, mintha vörös, barna, vagy fehér márványból készült volna. Lágy tapintásúak, de forralásnál, főzésnél, sütésnél jó tűzállóknak bizonyulnak. A harmadik fajta a valódi angol („Veritablen Englischen"), danziginak is nevezett kénsárga kőedény; minden gusztusos modelljének az utánzásával, keménységükkel, a tartósságukban való tökéletes hasonlatosságukkal. Asztalkészletül — de más használatban is —, Magyarországon, az alsóbb vidékeken, a szomszédos országokban egyaránt szolgálják a magas nemességet és a középosztálybeli publikumot. A jelenlegi, mostani háborús időkben e készítményeket Budán csak 12 000 forint értékben gyártják. Ilyen gyár nemcsak egy, hanem több országot is kiszolgálhatna, minthogy szükséges malomberendezéssel és minden eszközzel bír. A mennyiséget valójában senki sem tudja meghatározni. A budai gyár — noha kevéssé volt ismeretes — készítményeinek csaknem a felét a pesti vásárokon, avagy azokon kívül török kereskedőknek adta el. Ezek már akkor ösztönözték a gyárat, hogy rendezkedjenek be török formákra is, amelyhez mindenfajta mintákat akartak 2 0 O. L. Helyt. t. Dep. Comm. 1794. Fons. 14. Pos. 6. 2 1 A Magyarországon legelsőnek létesült holicsi gyár ugyanis a lotharingiai fajánsz utánzásával kezdte működését a XVIII. század közepén. A Nyugatról áttelepült mesterek egyike, az öreg Kuny Domokos, előzőleg éppen a bajorországi durlachi gyár vezetője volt. Most, amikor az ifjabb Kuny az 1793-as készítményeit felsorolja, az első sorozatba tartozó edények durlachi és holicsi megjelölésével tulajdonképpen azt kívánja mondani, hogy azok is olyan szép fehér ónmázasak, miként a Holicson és Durlachban egyaránt példának vett lotharingiai fajánsz.
