Folia archeologica 13.

M. Balik Sándor: A magyarországi kőedénykereskedés és gyártás harca a XVIII. század végén

A magyarországi kőedény keres ke dé s és gyártás harca 283 volna. Hogy az abból származó anyagi kárt elkerüljék és mind Germainék, mind Kuny kérvényét olyképp intézhessék el érdemileg, hogy a gyáripar fejlesztése lehetővé legyen, Buda város tanácsa a Helytartótanácsnak azt javasolja, erősítsék meg Germainék kegyes engedélyét annak az úgynevezett angol-edénynek a gyártásában, amelyet már eddig is készítettek, de ugyanakkor tiltassanak el minden más edény gyártásától. Kuny viszont kapjon engedélyt és privilégiumot mindenfajta edényre, kivéve az angol edényeket (exceptam Anglicanam) ,

1

7 Megteremtődött ezzel annak a lehetősége, hogy Budán két gyár vigye előre a korszerű magyar kerámia ügyét. Л holicsi gyár kőedény készítésén kívül egy másik gyár is lett volna tehát az országban: Budán, ahol az európai tapasztalatokkal gazdagodott s a legkorszerűbb törekvésekkel összeötvöződött Germain Gáspár irányítása mellett valósággá testesedhettek volna az újat jelentő angol kőedénykészítmények, próbálkozások. Amíg Germain a magyar kerámia haladó törekvéseit fejlesztette volna fel angol kőedényeivel az európai fejlődés korszerű színvonalára, addig a továbbra is működő Kuny ezzel szemben a fajánszhoz ragaszkodó körök és nemzedék igényét elégíthette volna ki. Azoknak a szükségletét, akik a kerámia fejlődését nem igényelték. Buda város tanácsának javaslata ésszerű, igazságos és helyes helyzetet teremtett volna. Ámde — úgy tűnik — Germainnek nem voltak olyan jó összeköttetései, akkora energiája és érdekképviselete, mint Kunynak. Ezért nem is tudta kiharcolni, nem bírta érvényre juttatni a városi tanács mellette nyilatkozó szavait, akaratát és elképzelését. Kuny ellenben már jó gyakorlatot és tapasztalatokat szerzett a Windschügelék elleni küzdelemben s így Germainék letörésére sikeresen tudta összeköttetéseit felhasználni s maga felé hangolni a hangulatot is. Az 1791. november 18-án tartott Helytartótanácsi ülésen úgy döntöttek, hogy 6 évre szólóan, csak Budára és Pestre szorítkozóan, javasolják a privilégiumnak Kuny részére való megadását. De csak a márványozott edényfajtákra vonatkozólag, mert Germainék az angol edény gyártását Kunynál hamarabb kezdték.

1

8 Kuny erre újabb érveket próbál ügye érdekében hangoztatni. A küzdelembe beveti és felhozza, hogy éppen most, legújabban „valamely hasznos találmányt készített". Akciója végül is azzal zárul, hogy 1792. január 5-én Bécsben gróf Pálffy Károly, Mikos Mihály és Szlávy Pál aláírják azt az iratot, amely hírül adja, hogy az uralkodó a Helytartótanács november 18-i javaslata és módosítása alapján Pest és Buda városokra 6 évre megadja a privilégiumot Kunynak, de csak az úgynevezett márvány-tarka készítményekre (restringendum ad tertiam duntaxat speciem vasorum adinstar marmoris) vonatkozólag.

1

9 Kuny, végül is, bármennyire igyekezett jó összeköttetéseit hasznosítani, részeredményt ért el csupán. Háromfajta kerámiai készítménye van: fajánsz, 1

7 O. L. Helyt. t. Dep. Comm. 1791. Fons 77. Pos. 7. 1

8 О. L. Helyt. t. Dep. Comm. 1791. Fons 77. Pos. 9. — Eckhart Ferenc a bécsi udvar 1780 és 1815 között Magyarországon folytatott gazdaságpolitikájáról (Bp. 1958) írt könyve (280—281) szerint az államtanács azzal fogadta el Kuny privilégiuma ügyében a Helytartótanács javaslatát: „a kizárólagosság olyan mérsékelt korlátok közé van szorítva, hogy gyűlöletessége lassanként eltűnik". 1

9 O. L. Helyt. t. Dep. Comm. 1791. Fons 77. Pos. 11., Uo. 1792. Fons 43. Pos. 1. és Uo. Pos. 2.