Folia archeologica 13.

M. Balik Sándor: A magyarországi kőedénykereskedés és gyártás harca a XVIII. század végén

A MAGYARORSZÁGI KÖEDÉNYKERESKEDÉS ÉS GYÁRTÁS HARCA A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN A Helytartótanács porosodó aktái és feljegyzései több olyan izgalmas küzdelem és harc adalékait őrzik, amelyek a kőedény megteremtéséért, értékesítési piacok szerzéséért és uralomrajutásáért folytak. Érdemes ezek közül reámutatni arra, hogyan küzd a magyar piacra betörni készülő külföldi gyárosok ellen a hivatalos hatóság, 1790-ben miképp harcol a két legkitűnőbb magyar keramikus és a porondon győztesként maradt gyárosnak mi a véleménye az ország kerámiai gyártási helyzetéről és problémáiról 1793-ban. I. WINDSCHÜGEL KÍSÉRLETE 1790. július 19-én Kari Auguszt Windschügel, valamint Johann Klobszky és társai, mint a császári-királyi privilégiummal ellátott engelhartszelli angol kőedénygyár (Steingut Geschier Fabrique) tulajdonosai, a pesti városi tanácstól engedélyt kérnek különleges produktumaik (spezifierten Erzeugnissen), valódi, tűzálló angol kőedényeik kicsinybeni árusításához szolgáló raktári lerakat felállítására. Gyártmányaik „ganz besonderen Steinarten" — különleges kőfajták keverékéből, összeolvasztásával készültek. Erős tüzet állnak ki, a törés veszélye nélkül lehet főzésre használni. Bécsben nagy tetszésre találtak és „a magas uraságok" már osztatlan megelégedéssel használják. Kicsinybeni árusításuk nem ártalmas, mert Pesten ilyennel még senki sem foglalkozik. Gyártmányaikból egyidejűleg két fajta kávéscsészét is küldtek, hogy a tanács fogalmat nyerhessen munkálkodásukról. A csészék egyike olvasztott kovából (von geschmolzenen Kisz) készült, a másik márványból. Kívánság esetén vörös és kék márványból is készítenek azonban ilyeneket. Ezek színei az akkoriban — ahogy írják: „napjainkban" — láthatóktól eltérnek, mert nem lakkból, hanem magából a konstitutiv anyagból adódnak. A pesti tanács 48 órán belül rövid úton elutasítja őket, azon indokkal, hogy a belföldi, hazai gyárak a közönséget ki tudják elégíteni. Ilyképp, a vásári időket kivéve, gyártmányaikat kicsinyben nem árulhatják.

1 Az elhamarkodottnak látszó határozat nem szegte kedvét Windschügeléknek. Augusztus 7-én máris megismétlik kérésüket. Azzal érvelnek, hogy gyártmányaik jelentősebbek, jobbak és tetszetősebbek, mint azok a belföldi készítmények, amelyekre a városi tanács figyelemmel volt. Véleményük 1 Országos Levéltár. Helytartótanácsi iratok. Departamentum Commerciale. 1790. Fons 214. Positio 4.