Folia archeologica 13.

Gábry György: Marie Antoinette aranyhárfája

MARIE ANTOINETTE ARANYHÁRFÁJA A Nemzeti Múzeum törzsanyagából maradt fenn hangszergyűjteményünk egyik legértékesebb darabja, egy XVIII. sz.-i hárfa, amelyet gazdag kiállítása és a hozzáfűződő fejedelmi vonatkozások miatt „aranyhárfa" néven emlegetnek. (XL. t.) A hangszer formai megoldásai, pompázatos díszítései, a kifejlett rokokó ízlést példázzák; a keretet elborító növénydíszes faragványok, a lábazat és a hangszekrény külső (a játékos felé eső) része arannyal fedett, míg ennek belső (a húrozat felé néző) felületén, mesteri kézzel festett — allegorikus és mitológiai tárgyú — olajfestményeket látunk.

1 A hárfa 35 húros, hangterjedelme 5 oktáv és terc (hihetőleg H

1-d

3 ambitussal) és 7 pedálja, a lábazat nyílásaiban elhelyezve, már a ma ismert típushoz közelít. A primitívebb, ún. kampós (Haken, crochet) hárfákkal szemben, amelyeket csak az egyik kéz igénybevételével lehetett félhanggal feljebb hangolni, apedál-hátfák nagy vívmánya: a ke^ek teljes felszabadítása volt. Ennek a — valószínűleg a donauwörthi Hochbrucker által 1720 körül felfedezett — hangszertípusnak a lényege az, hogy elhangolását (ugyancsak félhanggal feljebb) a láb végzi, a pedálok lenyomása révén.

2 Múzeumi hangszer-példányunk értékét növeli az a körülmény, hogy ismerjük készítőjét; erre vonatkozólag több helyen is találunk rajta jeleket. A hangszekrény festményekkel díszített oldalának jobb felső részén van a signatúra: „Cousineau / Rue des / Poulies". (86. ábra) Ezenkívül, a lábazat fenéklapjának külső és belső felén két -—• egymással azonos — felragasztott cédula található, a következő szöveggel: „Hotel de Mouy. / Rue Dauphine. № 110 / Cousineau Père et Fils, Luthiers / Су devant Rue des Poulies / Marchands de Musique, Facteurs de harpe et / de toutes sortes d'instruments, Tiennent Magazin de / Forte-Piano Anglais et Francais, Cordes de toutes / espèces en gros et en détail. Journal des Feuille / de Terpsichore pour harpe et clavecin, contenant / 52 Numéros. Prix 30

3 port franc par la Poste. / A Paris." (87. ábra) 1 Egy korábbi leírás Boucher-nak tulajdonítja. L. A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. (Bp. 1902) 140. 2 Sachs, С., Sammlung alter Musikinstrumente... Beschreibende Katalog. (Berlin 1922) 189—190. — „Bei der im XVIII. Jh. konstruirten und erst im XIX. Jh. durch die Doppelpedalharfe abgelösten einfachen Pedalharfe verkürzt jedes der sieben im Fuß angebrachten Pedale mittels eines durch Stange und Hals führenden Abstrakten- und Winkelhakenmechanismus einen der sieben Töne durch alle Oktaven gleichzeitig um den Betrag eines halben Tons. Alle Pedalharfen haben einen vielkantigen, aus steil-trapezförmigen Brettern zusammengesetzten Schallkörper, eine säulenförmige Vorderstange und eine schwere, reichgeschnitzte Halsvolute, an deren Stelle gelegentlich ein architektonischer Zierrat tritt." 3 Olvashatatlan jel (talán a pénznem rövidítése).