Folia archeologica 13.
Dévényiné Kelemen Mária: Magyar süvegre való medály
Aigrette pour un bonnet hongrois 249 nünk, aki a törökkel sűrűn érintkezett és így a megjelenés, a külső számára fontos volt. Ezek, persze, már csak hipotézisek, de mégsem szabad egészen elvetni, mert e feltevések befolyással lehetnek a tárgyak készítési idejének meghatározásánál. Hasonló elgondolások ugyanis az ékszergarnitúrát az országnak a török megszállás alól való felszabadulása előtti évekre kelteznék. Stílusjegy alapján, lendületes barokkos mintája után viszont készítésének idejét esetleg egy-két évtizeddel későbbre is tehetnénk. Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy az ékszerek hazánk területén készültek a XVII. század utolsó harmadában. A medály — amint azt egykorú írásos emlékekből is láttuk — a süveget díszítette, a gombok a magyar férfiviselet jellegzetes darabjait, a dolmányt és a mentét. A több darabból álló készlet összetartozó, azokat egyazon magyar mester készítette. A tárgyak kivitelezése jó képességű, mestersége fogásait jól ismerő, a zománcozásban is járatos ötvösről tanúskodik. A fémmunkákat nem öntötte, kézből formálta s annak érdekében, hogy művészi díszítőkészségét kellőképpen érvényesíteni tudja, az egyes darabok, mint például a mentegombok készítésénél a tárgy technikailag nehezebb formai kialakítását is vállalta. A mértéktartó magyar ízléstől eltérő, kissé zsúfolt és túlságosan tarka díszítés keleties pompáját a korabeli divat túlzásainak kell tekintenünk. 2 9 DÉVÉNYINÉ KEI.EMEN MÄRIA AIGRETTE POUR UN BONNET HONGROIS Le Musée National Hongrois a acheté, en 1946, d'un marchand d'objets d'art 18 pièces de bouton pour habit de gala d'homme et une parure de bonnet. L'origine de cette garniture entièrement inconnue, aucun poinçon de maître qui pourrait servir à son identification n'y a pu être trouvé. Sur la base des données d'anciens inventaires et de descriptions contemporaines, la parure de bonnet a été identifiée avec ,,1'aigrette". Selon les monuments écrits de langue hongroise, les parures de bonnet faites de métaux précieux et ornées d'émaux ou de pierreries s'appelèrent „aigrette" et servirent à parer des bonnets soit comme bijoux séparés soit comme portepanaches pour plumes droites (donc non pour d'aigrettes de plumes). Les boutons et l'aigrette ont été faits de vermeil avec des pierres demiprécieuses decouleur turquoise dans les montures. Les inscriptions des pierres ressemblent à l'écriture turque. Il a été permis d'établir que la garniture de parure avait été exécutée sur commande et notamment pour parer les pièces d'un costume d'homme, bonnet, dolman et veste spécifiquement hongrois. L'excéution des pièrres était anté2 8 Ezúton köszönöm meg dr. Kalmár Jánosnak, hogy erre az érdekes ékszerkészletre felhívta a figyelmemet.
