Folia archeologica 13.

Korek József: Neolitikus telep és sírok Dévaványán

Neolitikus telep és sirok Dévaványán 19 Rétegződés szempontjából tanulságosak a III. felület leletei. (Ltsz. 71—102.) 50—80 cm mélységben feküdt egy tűzdelt díszes, vörös korsó nyaktöredékéből származó darab. (5. ábra 7.) Vele egy mélységben szürke színű oldaltöredék volt, arcábrázolással. Lényegében hosszú, hegyes bütyök, a felső harmadában átfúrva. Igen találóan „ördögorrnak" mondták az ásatási munkások. (II. t. 9.) Azonos mélységben egy hasonló vörös színű töredék is feküdt.

82 (II. t. 10.) 80—102 cm közötti mélység kiemelkedőbb darabjai között egy talpas pohárkát említünk meg. (I. t. 2.) Felületét 6 db háromszögbe rendezett sima és tagolt bütyök díszíti, amelyeket kettős pontsor köt össze. Szürke színű, M: 6, Szá: 4, Fá: 3 cm. Előkerült még egy szűrőtál. (I. t. 1.) A tál pereme kissé kihajló, vörös színű, fényezett felületű. M: 7, Szá: 17, Fá: 5 cm. Háromszög alakú, állatfejes dísze miatt érdemel figyelmet egy vörös színű edényoldal. (II. t. 11.) Nem gyakori az egyik táltöredék, (5. ábra 10.) melynek a behajló szélű pereme hullámosan tagolt, vállán pedig kettős, benyomott, rátett dísz látható. E mélységben volt a leggyakoribb a hólyagdudoros edcnyoldal. A talált töredékekből kiemelkedik még egy korongalakú edényfedő-töredék, (II. t. 4.) amelynek belső oldala sima, a külső lapon ékalakban összefutó vonalak között két kis kerek bütyök látható. Vörös színű, átm. 11, vastagsága 1—5 cm. A terület erős bolygatása következtében számos leletet gyűjtöttünk össze a felszínen, ill. mások ajándékából kerültek a múzeum gyűjteményébe. Ezek közül bemutatunk egy állatalakos edényfedőt, amely a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumba került. Téglavörös színű korong, a fedőlapján álló állatalakot (kutya) fülszerű megoldásban erősítették az agyaglapra. (II. t. 2.) Átm.: 12 cm, vastagsága: 1,6 cm. Az edényfedők dé va ványai formája általában előfordul ismert tiszai településeinken. A kerámia formák és a töredékek nagy számához viszonyítva nem mondható gyakorinak. A 10—15 cm átmérőjűek, elsősorban nagyobb nyakas folyadéktartó edények fedésére, illetőleg a virágcserép alakú edények befedésére szolgálnak. Leggyakoribb a sima, illetőleg bütyökkel tagolt forma, ahol a bütykök már díszítési elemmé csökevényesedtek. Hasonlók a kökénydombi,

2

8 csókái," lebői telepen is előfordulnak. A funkciónak megfelelően az eredeti forma füles. Legtöbb a vastag szalagfül, de előfordul csúcsos végződésű is, amelyet két fülből tettek össze, amint ezt az egyik lebői példányon látjuk.

2

6 A fedők ritkán állatfej fogantyúban végződnek. Analógiájukat Makkay János gyűjtötte össze és kimutatta déli kapcsolatukat." A tiszai kultúrában nem gyakori az állatplasztika. Legtöbbször csak a fejet ábrázolják háromszögű bütyökkel, kis fülnyúlvánnyal, mint ezt az egyik sártói töredéken megfigyelhetjük. (II. t. 6.) Ehhez a háromszögalakú fejhez igen közel áll a kökénydombi állatalakos csörgő fejformája.

27 Az önálló állati kisplasztikából a kutyaábrázolást ismerjük a Bodrogkeresztúr kutyasori anyagból,

2

8 előfordult a paszabi töredékek

2

9 között és egészen elvétve erősen töredékes állapotban a csókái

1

0 és kökénydombi*

1 telepen. Az állatfej végződésű fedő a rézkor bodrogkeresztúri szakaszában jelentkezik ismét, elsősorban kutya és juh ábrázolással.

8

2 Sajátos, hogy a rajtuk jelentkező díszítési motívumok is igen közel állanak a tiszai meander-díszítéshez. A szórvány-anyagból kiemelkedik egy homorú aljú, domború hátú edény talpa. Közepén a talpszár kitört mélyedése látszik, amely hengeres talpform It igazol. (II. t. 3 ) Díszítése két motívumból tevődik össze; a párhuzamosok közötti tűzdelésből és a meander-mintából. Talpas serleg lehetett. A Hódmezővásárhely-kökénydombi egyik talpas serleget jelölhetjük meg a darab díszítésbeli analógiájaként.*

8 Vörös színű, átm. 10 cm. Igen gyakoriak voltak a láb alakú fogantyúval ellátott edények. A lábfej természethű ábrázolására jó példa az egyik töredék, (II. t. 5.) ahol nemcsak a lábujjakat, hanem a talp hajlását és a sarkat is naturalisztikusan ábrázolta a készítő. A másik példány az ujjak erőteljes hangsúlyozásával inkább ökölbe szorított kéz ábrázolásának 2

2 E forma eddig inkább a zselizi anyagból ismert. 2» Banner J., Dolg. 6(1930) VII. t. 1, 2, 4.; Banner J.—Foltiny I., FA 5(1945) IX. t. 12, 14. 2

4 Banner ]., Acta Arch. Hung. 12(1960) XXXIX. t. 20. 2

5 Korek J., i. m. XXXVI. t. 1. 2

6 Makkay J., Arch. Ert. 86(1959) 123—138. "Banner J., Dolg. 6(1930) XXXIII. t. 1—3. 2

8 Patay P., FA 9(1957) IV. t. 1—3. 2

9 Tompa F., i. m. XLII. t. 3. 8

0 Banner J., Acta Arch. Hung. 12(1960) XXXII. t. 28. 8

1 Ua., Anthropomorphe Gefäße der Theißkultur von der Siedlung Kökénydomb bei Hódmezővásárhely (Ungarn). Germania 37(1959) VIII. t. 5. — Gyakori Ószentiván VIII. lelőhelyen, de inkább madár- és halábrázolással: Banner J.—Párducz M., Arch. Ért. 1946—48. 27. 5, 6. kép. 8

2 Tiszadob-Borziktanya. Közöletlen. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum. 3

8 Banner J.—Foltiny I., i. m. 12. 4. kép. VIII. t. 11, 14. 2*