Folia archeologica 13.

Kalmár János: A magyar huszár-tárcsapajzs

A MAGYAR HUSZÁR-TÁRCSAPAJZS A pajzs a legősibb védőfegyver. A harcos testét fedezte az ellenséges fegyverekkel szemben. Egyaránt használta gyalogos és lovas harcos. A lovasnál főleg a mell és a gyeplőszártartó kéz fedezésére szolgált. Anyaga a célnak megfelelően különböző volt: bőr, fa, vas, réz, nádfonás, óriás teknőc hátpáncélja stb. Külső formájában a kor divata szerint változott, alakulásait mindenkor a célszerűség szempontjai irányították. Az ősi magyar pajzsot keleties, könnyű, kerek formában tételezzük fel. Anyaguk nem mutatkozott időállónak, így teljes képet arról nem nyújthatunk. Használatáról Konstantinos Porphyrogennetos értesítéséből tudunk, aki leírta, hogy Árpádot fejedelemmé való választásakor ka^ár szokás szerint pajzsra emelték. A magyarság a Nyugathoz való kapcsolódásakor korszakonként mindenben átvette a nyugati védőfegyvereket is. így a pajzs alakulásai, változásai a XV. századig mindenkor megegyeztek a Nyugaton beállt változásokkal. Nyugaton a XI—XII. század folyamán jelentős magasságú, négyszögletes alakú a használt pajzs, amelyet az akkori kezdetleges, kevés védelmet nyújtó vértezés kívánt meg és tett szükségessé. A XII. század végén és a következő század elején már mind a gyalogos, mind a lovas harcos kezében egyformán kerek pajzsot találunk. A normann típusú pajzs felső szintjén lekerekített háromszögalakot mutatott. Anyaga fa volt, vaspántokkal erősítve. Méretükben aránylag nagynak mondhatók, a térdtől a fejig értek. Franciaországban alakult ki a XII. század folyamán a kisméretű háromszög alakú pajzsfajta, amelyik a vértezés erősödésével párhuzamban, méretében mindinkább csökkent. A század végére a felső lekerekített szintje egyenes levágással zárult. A fejnek akkor már elegendő védelmet nyújtott a vassisak. Felülete azonban teknőszerűen domborodott ki, hogy minél jobban a testhez simulhasson. A XIII. század folyamán ezek a kis háromszög alakú lovaspajzsok mind magassági, mind szélességi méretükben azonosak voltak. Vívásnál gyakran találjuk a kisméretű kerek, vagy négyzet alakú ökölpajzsokat is. A XIII. században a Németországban használatos háromszög alakú pajzs méreteiben megnövekedett, felső szintje ívben volt kialakítva. Ezt a típust rajnai pajzsnak nevezték. A lovaspajzsok azonban Németországban is kisméretűekké válnak. Ez az állapot az akkorra már erősen fejlődő vértezésre következtet. Ezek a pajzsok a nyeregkápától a könyökig értek fel. A keresztes hadjáratokban a lovagok — a test védelmére szolgáló vértezés mindinkább nagyobb és nagyobb felületre való kiterjedése miatt — keleti 13«